Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 36. (Budapest, 1971)

BISI, ANNA MARIA: Pun régiségek a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből

az égboltot jelképező korongok zárják le, így adva megfelelő hátteret Tanitnak, aki a Karthágó bukását követő idők pun hiedelmei szerint égi istennő volt (Tanit Caelestis). 4 I.—II. század. Vö. F. du Coudray La Blanchère — P. Gaudier, Catalogue du Musée Alaoui, i. h. XXX. tábla, 41; XXXI, 43-44 (13(5, 1. még 39-40, 42, 45. számút), L. Poinssot és mások, Supplément I er , Paris, 1909. LXXXIX. tábla 2; XC1I1, 2. * Az edények együttese sem korát, sem eredetét illetően nem egységes. Alkalmas azonban arra, hogy a pun környezetbe sorolható edénytípusokra vonatkozóan néhány megfigyelésre vezessen. A gyűjteményben sokféle forma található, a föníciai és ciprusi eredetű archaikus edényektől kezdve egészen a legkésőbbi típusokig, amelyeknek egy része hellenisztikus görög hatást tükröz, a későbbiek pedig a már teljesen ronianizált Észak-Afrikát képviselik egészen az arab hódítás koráig. A továbbiakban az egyes példányok leírását közöljük. Mivel nagy részük eredete ismeretlen, a leírást a legrégebbinek tűnőkkel kezdjük; először közöljük a Cintas^-néX szereplő típus-számúkat, majd a leírás végén néhány gondolatot fűzünk eredetük kérdéséhez. 1. Kancsó (8. kép). Karthágóból. Ltsz. 50.1031. M.: 21,4 cm. Téglavörös agyag: vörös bevonás. Sávos díszítéssel. Csaknem hengeres, alul alig keskenyedő, fölül tojásdad test; legömbölyödő alja alul konkáv, közepén omphalossal. A nyak szögben megtörve emelkedik ki a testből, magas, közepén kiugró éllel, végig víz­szintes reliefvonalkák díszítik. A nyak örvétől vastag rúd-fül. Az edény testén a fül alatt és a nyakon fekete festett vonaldísz. Mázatlan. A nyak felső része a szájjal együtt hiányzik. Archaikus pun típus (Cintas 65 ter — 65 quater). A kora-vaskori föníciai és ciprusi példányok leszármazottja. I. e. VII. sz. vége — VI. sz. eleje. 2. Kancsó (9. kép) Karthágóból. Ltsz. 51.180. M. : 17,8 cm. Sárgásszürke­fehér agyag és bevonás. — Öblös test, alja konkáv kiképzésű ; külön talprész nélkül. A vastag nyak közepén kidudorodik, ezen barázda. Kihajló, vastag száj­perem; a nyak közepétől vastag rúd-fül. Mázatlan, durva edény. Ép. Archaikus pun típus késői változata (Cintas 72). I. e. V. sz. ? 3. Kancsó (10. kép), Karthágóból. Ltsz. 51.187. M.: 14,6 cm. Zöldessárga agyag.— Gömb alakú, talpatlan, konkáv aljú test; a hengeres nyak közepén ki­ugró él. Kihajló, kifelé legömbölyített száj perein; a nyak örvétől vastag rúd-fül. A száj-rész durván sötétszínűre festve. Mázatlan, korongon készült. Kp, kis csorbulással. Ciprusi inspirációjú archaikus pun típus ? I. e. VI. sz. 1. fele. — Vö. J.-G. Baldacchino, Rock Tombs at Ghain üjajjet, near Rabat: P.B.S.R., XXI, 1953. 35. 4. kép, D 1. 4. Kancsó (11. kép), Karthágóból. Ltsz. 51.178. M. : 15,9 cm. Zöldessárga agyag. — Gömbölyded, lefelé csúcsosodó test; talp helyett alul lesimítva. Hengeres, magas nyak, közepén kiugró éllel; profilgyűrűvel elváló kihajló peremű száj. 4 G s e 1 1, S. : Histoire ancienne de l'Afrique du Nord. IV. La civilisation carthagi­noise. Paris, 1924 4 . 250 — 258.; Picard, C.-Ch.: Les religions de l'Afrique Antique. Paris, 1954. 105- 118. 6 C i n t a s, P. : Céramique punique. Faids, 1950. 9* 131

Next

/
Oldalképek
Tartalom