Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 34-35. (Budapest, 1970)
CASTIGLIONE LÁSZLÓ: Isis Pharia. Megjegyzések a budapesti szoborhoz
meghatározása révén a külső érvek által nyújtott időbeli elhatárolás, továbbá a vallástörténeti mérlegelés. A tengeri Isis görög fogalmának és ábrázolásának kialakulását ugyanis nemigen képzelhetjük el az i. e. 280 körüli' 12 évek, vagy a következő évtizedek előtt, különösen, mióta a görög Sarapis-kép keletkezését is inkább a század közepe utáni, mint előtti időre tesszük. 43 Teljes mértékben megerősíti továbbá ezt a datálást az összehasonlítás a hajóorron álló Niké-alakokkal, amelyek tipológiailag az Isis Pharia szoborhoz a legközelebb állnak. Démétrios Poliorkétés éremképről ismert Nikéje (24. kép) 44 tartásában és formálásában egyaránt sokkal közelebb áll a budapesti szobornak súlyos lendülete ellenére is mértéktartó nyugalmat sugárzó összefogottságához, mint a kb. 100 évvel későbbi samothrakéi istennő (25. kép) 45 lobogó pátoszához. Még ha a budapesti utánzatot némileg klasszicizáló alkotásnak tekintjük is, akkor sem lehet olyan nagyfokú módosítást feltételeznünk, amely az i. e. 300 körüli mű ruharedőinek kalligrafikus és párhuzamos ívelésével szemben az i. e. 200 körüli szobor szeszélyesen csapkodó drapériájához engedné hasonlítani. Az egyenes bizonyítékok hiányát a többoldalú megközelítéssel pótolva tehát arra az eredményre jutunk, hogy a pharosi Isis képzetének és művészi megjelenítésének kialakulását a leginkább az i. e. III. sz. első felében képzelhetjük el. Ennél tovább a jelenleg rendelkezésünkre álló adatok ismeretében nemigen mehetünk. Felvetődik azonban a kérdés, hogy az aránylag csekély számú ábrázolásról ismert első Isis Pharia típus, amelynek eredetije a korahellénisztikus időkben keletkezett, hogyan viszonylik a tengeri Isis ábrázolásainak túlnyomó többségét alkotó második típushoz. Ph. Bruneau tipológiai rendszerezése 46 és a zömükben érmeken és gemmákon található képek (35 —38. kép) 47 áttekintése arról tanúskodik, hogy a különféle attribútumok, a hajó ábrázolásának vagy mellőzésének variációi, a fejtartás stb. olyan mellékes elemek, amelyek az istennő helyi ábrázolásaira, kultikus megjelenítéseire vagy a vésnökök változtatásaira vezethetők vissza. Mindezek a császárkori ábrázolások egyetlen közös motívummal, éspedig az istennő felsőtestén átvetett és háta mögött széltől duzzasztott ívet képező köpennyel térnek el az első típustól. Ennek a motívumnak az állandósága a kisebb variánselemek szabad változatosságával szemben azt bizonyítja, hogy a széltől duzzasztott köpenyű második típus volt a császárkor jellegzetes Isis Pharia-képe. Minthogy pedig ez a típus rend42 V a n d e b e e k, G . : i. m. 48. "CaStiglioneL.: Szépm. Múz. Közi. 12 (1 958) 1 7 kk. 44 Vö. 2. jegyz. 45 Többek között : Thiersch, H. : Nach]-. Gött. Ges. Wiss. 1931, 1. 337 kk. L i p p o 1 d, G. : Die griechische Plastik. München, 1950. 360. Charbonneaux, J. : Hesperia 21 (1952) 44 kk. Bieber, M. : The Sculpture of the Hellenistic Age. New York, 1961. 125 k. 46 Brun eau, Ph.: BCH 85 (1961) 439 kk. 47 35 kép : Faustina Minor római érmén. L a f a y e, G. : Histoire du culte des divinités d'Alexandrie. Paris, 1884. 267. old., 9. sz. Alföld i, A.: Festival ( 1937) 48. old., NN, l.t. Ua. : JbAC 8/9 (1965 - 66) 64 old., 1, 2. t. - 36 kép: Hadrianus 132 - 133-ban vert alexandriai pénzén. Magyar Nemzeti Múzeum Éremtára Delh. 575. sz. Vö. D a t t a r i, G.: i. m. 1757. Sz. Vogt, J. : i. m. 54. — 37 kép: Maximianus római pénzén. Alföldi, A.: Festival (1937) 12, 59 old., 3. sz., T, 2. t. — 38 kép: Pecsétlenyomat, terrakotta. Vörösesbarna agyag, h.: 3 cm. A szerző gyűjteményében (kairói műkereskedelemből). Isis Pharia sistrummal, hátrafordított fejjel, mellette A K betűk. — Ujabban közzétett gemmák: E 1 - K h a s h a b, A. M.: Mélanges K. Michalowski. Warszawa, 1966. Ill kk. old., I, 1 — 2. t. — A Stosch-féle gemma legújabb közlése fényképpel : Kaiser, W. : Aegyptisches Museum. Berlin, 1967. 114, 1051. sz. — Az alexandriai érmek isis Pharia képeiről a legjobb képgyűjtemény Thiersch, H.: Pharos. Leipzig, 1909. T — III. t.
