Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 34-35. (Budapest, 1970)
CASTIGLIONE LÁSZLÓ: Isis Pharia. Megjegyzések a budapesti szoborhoz
mutatása a templom előtt, ugyanabban az értelemben, ahogyan a másfél évszázaddal későbbi herculaneumi falfestményen ábrázolták a szent edény felmutatást. 20 Kanoposban minden jel szerint a hagyományos formában, az egyiptomi papság szigorú felügyeletével és rendezésében, egyiptomi külsőségek mellett zajlottak le a szertartások. Aligha képzelhető el ugyanis, hogy az egyiptomi klérus synodosainak színtere görög vagy hellénizált szentély lett volna. À kanoposi kultuszképek szigorúan egyiptomi jellege már önmagában is elegendő bizonyítékul szolgál erre. Fel kell tételeznünk tehát, hogy az üsiris-hajó és a benne helyet foglaló Isis ugyancsak az egyiptomi kánonnak megfelelő formában készültek. Még így is döntő jelentőségűnek kell mondanunk a görögség érdeklődése középpontjába került szertartásnak azt az elemét, hogy Isis — a későbbi navigium Tsidis előképeként — a tengerre hajózott. Ez lehetett az a támpont, amelyből mind Isisnek tengeri istennővé válása, mind a hajó orrában vitorlát feszítő ábrázolása közvetlenül kiindult. Ha a hellenizálás folyamatának kiindulópontját Kanoposban találtuk meg, a görög Isis Pelagia létrejöttének döntő fordulatát viszont csak Alexandriában kereshetjük. Már láttuk, hogy Kanoposban a kikéllia nagy Osiris ünnepe a ptolemaiosi állam létrejöttével és a makedón uralkodóház egyiptomi értelemben vett vallásos szentesítésével kapcsolódott össze. Ez a kapcsolat azonban — noha a hellenizmus végéig megmaradt a konzervatív egyiptomi vallás keretében is — hamarosan elnyerte a maga görög formáját. A Ptolemaiosok politikai irányvonalának egyik jellegzetes vonása volt a kettősség az egyiptomi bennszülött társadalom valamint a görögség és a görög világ felé mutatott arculat kialakításában. 27 Vallásos vonatkozásiján ez a kettősség — hogy csak néhány jellegzetes vonást emeljünk ki — egyrészről az egjdptomi kultusz előírásainak a koronázás és a szertartások terén való pontos megtartásában, a régi főváros és a nagy szentélyek respektálásában, a szakrális titulatura, a templomi művészet és ikonográfia megszakítatlan fenntartásában, másrészről Nagy Sándor sírjának Alexandriába vitelében, a Sarapis-kultusz hellenizálásában, a dinasztia görög vallásos ideológiájának kiépítésében stb. nyilvánult meg. E folyamat keretében válik érthetővé, sőt egyenesen szükségszerűvé a kanoposi ünnepnek és főszereplőjének, a tengerre szálló Isisnek hellenizáciéna. Kérdés azonban, hogy az interpretatio graeca mikor és hogyan következett be? Amenvnyire nyilvánvaló, hogy a ploiaphesia ünnepének szertartásai, amelyek a Mediterráneum kikötővárosaiban a császárkor első századaiban érték el népszerűségük csúcspontját, egyedül Alexandriában nyerhették el hellénizált formájukat és csakis onnan terjedhettek el, annyira keveset tudunk magáról az alexandriai kultuszról. A város totális pusztulása miatt kell sötétben tapogatóznunk, valahányszor az alexandriai eredetű vallásos vagy kulturális jelenségek ősformáit keressük. Nem tudjuk pontosan, hogy az Osiris nyomában tengerre szálló Isis szertartását melyik alexandriai szentélyből kiindulva bonyolították le. A rendelkezésünkre álló adatok alapján azonban joggal következtethetünk arra, hogy ez a szentély a Pharos szigetén helyezkedett el. Isis Phariára vonatkozó írásos forrásaink 28 között van néhány, 2ß Nápoly, Museo Nazionale, 8924. lelt. sz. Tran Ta m T i n b, Y.: i. m. 101 k. old., XXXIII. t. 27 P r é a u X, Cl. : Chr. d'Ég. 11(1 930) 1 11 kk. F e r e m a n s, W. : Vreemdelingen en Egyptenaren in Vroeg — Ptolemaeisch Egypte. Louvain, 1937. W e s t e r m a n n, W. I).: Act. V. Cong. Int. Pap. Bruxelles 1938. 505 kk. S w i d e r e k, A.: Journ. Jur. Pap. 7 8 (1953 - 54) 231 kk. W i 1 a m o w i 1 z - M o e 1 1 e n d o r f f, U. v.: Der Glaube der Hellenen. II. Basel, 1959. 335. P o s t o v 1 zeff, M. : The Social and Economic History of the Hellenistic World. I. Oxford, 1964. 316 kk. 28 D rexl e r, W.: Isis. ML II, 1 (1890-94). 479 k. C a 1 d e r i n i, A.: Dizionario dei nomi geografici e topografici dell'Egitto greco-romano. I. Cairo, 1935. 161 k. V a n d eb e e k, G. : i. m. 47.
