Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 34-35. (Budapest, 1970)
CASTIGLIONE LÁSZLÓ: Isis Pharia. Megjegyzések a budapesti szoborhoz
mányában azt is kimutatta, 18 hogy Ptolemaios Sótér i. e. 304 március 7-én (Tybi 1) Kanoposban lezajlott egyiptomi ritusú királlyá koronázása közvetlenül a Choiachvégi Osiris-ünnep (kikéllia) királyi asszisztenciával történt megölését követte. A kanoposi szentélyben ezt a nevezetes dátumot ettől kezdve az egyiptomi papság vezető testületének részvételével minden évben megünnepelték. A híres kanoposi dekrétumot 10 i. e. 238-ban egy ilyen synodos alkalmával bocsátották ki. A királyi koronázás és az évszakváltás nagy Osiris-ünnepének összekapcsolása természetesen nem véletlen koincidencia volt, hanem nagyonis tudatos intézkedés. 20 A természet és a világ újjáéledésének szakrális drámája mintegy garanciája volt a király áldásos uralmának csakúgy, mint megfordítva: a király isteni beiktatása biztosította a természet megújulását és a termékeny esztendő bekövetkezését. A római kori Isisszertartások szoros kapcsolata a császárkultusszal és az újévi ünnepségekkel 21 ebben a Ptolemaiosok által is tiszteletben tartott egyiptomi felfogásban és rituálében gyökerezett. A kanoposi szertartások tehát a ptolemaiosi állani központi eseményeinek sorába tartoztak. Nem csoda, ha ilyen körülmények között az egyébként rendkívül idegenszerű kanoposi istenkép, az Osiris Hydreios a görög-római kor egyiptomi vallásos ikonográfiájának egyik legismertebb elemévé vált (30 — 31. kép.), 22 és a kanoposi kultusz az irodalomban és a művészetben is feltűnően gyakori megörökítésre talált. Korábban már kimutattuk, hogy a praenestei Nílus-mozaik jobb alsó sarkának processzió-jelenete ezeknek a szertartásoknak egyik epizódját, a szent vizet tartalmazó edény-istenkép ünnepélyes vitelét ábrázolja. 23 A mozaik értelmezésében most még egy lépéssel tovább juthatunk. A processzió-epizódtól balra levő főjelenetet (32. kép) 24 ugyanis aligha választhatjuk el az amabban felidézett vallásos szertartástól. A jelenet szereplőit egy templom homlokzata előtt látjuk. A templomot díszítő téniákkal átfont füzérek és a nagy velum tanúsítják, hogy ünnepi alkalomról van szó. A vízparton álló pap (vagy papnő?) egyik kezében pálmaágat — az örömünnep szimbólumát — látunk, a másikban egy kyathost 25 emel magasra. A mellette díszes hadvezéri ornátusban álló alak rhytont, tehát áldozó edényt tart kezében. Kilétét a fényes katonai kíséret árulja el: nemigen gondolhatunk másra, mint valamelyik Ptolemaiosra, hiszen a Sulla korában készült mozaikon római imperátor ezen a helyen még nem szerepelhetett. A kétséget kizáróan szakrális esemény legkézenfekvőbb értelmezése véleményünk szerint a kanoposi szertartások egyik csúcspontja kell legyen, nevezetesen a szent Nílus-víz (a megtalált Osiris) fel18 T. m. 57 k. " Lepsin s, R.: Das Dekret von Kanopus. ZAeS 4 (1866) 49 kk. Spiegelb e r g, W. : Das Verhältnis der griechischen und ägyptischen Texte in den zweisprachigen Dekreten von Rosette und Kanopus. Berlin - Leipzig, 1922. S a u n e r o n. S.: BIFAO 56 (1957) 67 kk. 20 M e r k e 1 b a c h, R. : i. m. 45 kk. 21 A lföldi, A.: A Festival of Isis in Rome. Diss. Pann. II, 7 (1937) 47. Ua.: JbAC 8/9 (1965-66) 53 kk. 22 30. kép : Osiris Hydreios terrakotta. Vörösesbarna agyag, mag. : 11,1 cm. A fejdísz törött, hátoldala homorú. A szerző gyűjteményében (kairói műkereskedelemből). A ptolemaiosi fejtípus alapján későhellénisztikus vagy koracsászárkori. —31. kép: Osiris Hydreios naiskosban. Terrakotta relief. Vörösesbarna agyag, mag.: 6,5 cm., sz.: 4,3 cm. A szerző gyűjteményében (alexandriai műkereskedelemből). Római császárkor. 2S O a s t i g 1 i o n e, L.: Acta Ant. Hung. 5 (1957) 209 kk. 24 S e h m i d t, E.: Studien z. Barberinischen Mosaik in Palestrina. Strassburg, 1929. 60 kk., IV. t. G u 1 1 i n i, G.: I mosaici di Palestrina. Roma, 1956. XVII. t. A u r ig e m m a, S.: Rend. Pont . Acc. Arch. 30/31 (1957 - 59) 63 kk. old., 18-21. kép. Alföldi, A.: JbAC 8/9 (1965-66) 58. old., 5,2.' t, 25 C a s t i g 1 i o n e, L. : Acta Ant. Hung. 8 (1960) 387 kk.
