Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 34-35. (Budapest, 1970)
CASTIGLIONE LÁSZLÓ: Isis Pharia. Megjegyzések a budapesti szoborhoz
ISIS PHARIA M EOJ KO YZ ÉS EK A BUDAPESTI SZOBORHOZ Szilágyi János György kitűnő felismerése, amely az ezidőszerint egyetlen nagyszobrászati Isis Pharia ábrázolással ajándékozott meg bennünket (2b. kép), 1 egy sor problémát tesz aktuálissá. Ezeket a már korábban is megoldásra váró kérdéseket most bizonyára siettetni fogja az új felfedezés által kiváltott érdeklődés. Elsőként lépve a hozzászólók sorába, inkább a problémák felvetését, mint a végleges megoldását tekintjük feladatunknak. Az első kérdés közvetlenül a Szilágyi János György által felvetett ikonográfiái problémához csatlakozik. Hogyan magyarázható ennek a sajátságos és egyedülálló görög képtípusnak a keletkezése? Mi adhatta a kiindulópontot ahhoz, hogy a Ptolemaiosok udvarához szegődött hellenisztikus mester a nagy egyiptomi istennőt éppen így: egy hajó orrában állva és vitorlát feszítve ábrázolja? A képtípus formai előzményét aránylag könnyű megtalálni a korahellénisztikus Niké — ábrázolások körében (24. kép). 2 A formatörténeti szempont azonban — amelyre még vissza kell térnünk — önmagában nem lehet elegendő a jelenség magyarázatára. Sokkal fontosabb a tartalmi szempont, amely a hellenisztikus vallástörténet egyik legérdekesebb és máig sem teljesen tisztázott kérdésével, az egyiptomi istenek hellénizálásának folyamatával áll szoros kapcsolatban. Ez a probléma esetünkben annál hangsúlyosabban jelentkezik, mert az Isis Pharia-kép első megfogalmazása kétségtelenül korahellénisztikus eredetű, 3 és mert az eddigi kutatás egybehangzó véleménye szerint a görög-római világ tengeri istennőjének az egyiptomi Isis-fogalomban közvetlen és elegendő előzménye nem volt. 4 S ha az eredeti Isis-fogalom, amelyet a görögök átvettek, majd átformáltak, nem tartalmazta a tenger és a hajózás istennőjének vonásait, akkor ezek a vonások nem jöhettek létre egyik pillanatról a másikra, hanem kifejlődésükhöz 1 Szilágyi J. G y. : Egy ikonográfiái probléma. Szépm. Múz. Közi. 32—33 (1969). 153 kk. Az ebben a tanulmányban tárgyalt kérdésekre és irodalomra nem tartjuk szükségesnek visszatérni. 2 Démétrios Poliorkétés érme i. e. 306-ból. Gardner, P.: Archaeology and the Types of Greek Coins (1883). Chicago, 1965. 187. old., XII/3 - 4. t. ; S t u d n i c z k a, F.: Die Siegesgöttin. Leipzig, 1898. 11. t.; Regi ing, K.: Die antike Münze als Kunstwerk. Berlin, 1924. 4L t., 841. sz. — Az előképek kérdéséről B r u n e a u, Ph.: BCH 85 (1961) 442. — A görög szobrászatban a győzelem istennőjén kívül Artemist és Athénét ábrázolták erősen kilépő és előredőlő tartásban, vö. Charbon n eaux, J. : Déesses en action. Essays in Memóriám of Karl Lehmann. New York, 1964. 70 kk. A két istennő egyike sem jöhet számításba a budapesti szobor meghatározásánál, mert karakterisztikus öltözetük még torzók esetében is könnyen megkülönböztethetővé teszi őket. :; S z i 1 á g y i J. G y.: i. m. Lásd lejjebb 41 kk. jegyz. 4 V a n d e b e e k, G.: De interpretatio graeca van de Isisfiguur. Lovanii, 1946. 44 kk., 50 kk. N i 1 s s o n, M. P.: Geschichte der griechischen Religion. IT. München 2 , 1961. 628. old., 4. jegyz. Müller, D.: Aegypten und die griechischen Isis-Are talogien. Berlin, 1961. 61 kk.
