Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 32-33. (Budapest, 1969)
GARAS KLÁRA: A budai vár XVIII. századi képgyűjteménye
kis Ifjú képmása, Furini Andromédája stb. (74. kép). 24 Néhányat budapesti magángyűjteményben ismertünk meg, mint pl. Palma Vecchio két, Teniers Theatrum Pictoriumában is reprodukált angyal alakját (75. kép), vagy a Lipót Vilmosnál Giulio Románénak tulajdonított Boszorkányszombatot a «masodik» pozsonyi szállítmányból stb. 25 Jó néhány kép budapesti magántulajdonból külföldre került. A pozsonyi jegyzékben szereplő s Teniers brüsszeli galérialátképén is látható Paris Bordone «Kiralyok imadasa», Lipót Vilmos gyűjteményének egyik jelentős darabja, pl. most a cambridge-i Fogg Art Museumban van (76. kép), a Kilényi árveréskor külföldre került Tizian-kép, «Venus a tükörrel» nyugatnémet magántulajdonban. A Bob Jones University (Greenville, California) gyűjteményében egy a budai várból származó Paffaellino del Garbónak tulajdonított Madonna-képet tartanak számon. 26 A felkutatott okiratok s a fennmaradt és azonosítható emlékek alapján elmondhatjuk, hogy a budai várban őrzött festmények nagy része értékes alkotás volt és a bécsi császári gyűjteményekből származott. Az is bizonyos, hogy számuk lényegesen nagyobb volt, mint azt valaha gondoltuk volna, mindenesetre megközelítette a hétszázat, de esetleg ennél több is volt. Ez a körülmény feleletet adhat arra a régóta megoldatlan kérdésre, hogy hová tűnt pl. Lipót Vilmos főherceg képtárának annyi nagy értékű darabja, mikor pedig a XVIII. század harmincas éveiben a bécsi Stallburgban még megvoltak s jelentős részük még az 1772. évi leltárban is szerepelt. A Tizianok, Giorgionék, Pálmák stb. nagyszerű sorozata nem kallódhatott el nyomtalanul, s mint azt más összefüggésben láthatjuk, sorsukra vonatkozóan egyetlen más elfogadható lehetőség sem kínálkozik. 27 Igaz Budán sem maradtak meg, de a szálak alig száz évvel ezelőttig vezetnek, s ami akkor szétszóródott, elkallódott, annak részben még nyomára bukkanhatunk. 28 A további gondos kutatás, a 24 Palma: Ifjú mellképe, ltsz. 3460, 1907-ben Hammerstein R. ajándékaként került a Szépművészeti Múzeumba. Párdarabja ugyanitt Ltsz. 939 a budai kamaraelnöki lakásból származik. Mindkettő megtalálható az 1772. évi bécsi inventárban, 150 ill. 149 számon, utóbbi szám a Leányképmáson ma is látható. Lipót Vilmos főherceg leltárában Palma (1659 1. 171,172), Bartolommeo della Nave gyűjteményében Giorgione műveként (No. 48 — 49) szerepeltek. Furini Andromédája 1 966-ban vétel útján került a Szépművészeti Múzeumba (Ltsz. 66. 23.), 1929. dec-ben a budapesti Postatakarékpénztár árverésén ugyanavval a gyűjteménnyel került eladásra, melyből az ugyancsak bécsi ill. pozsony-budai eredetű Paris Bordone Királyok imádása kép szaunázott, A ma is látható 1772. évi bécsi leltári szám, No. 600 tanúsága szerint ugyanerre az eredetre vezethető vissza, Boschaert Virágcsendélete, ltsz. 6527., réz 56,5x35 cm, mely 1932-ben budapesti magántidajdonból került a Szépművészeti Míizeumba. 23 1905-ben Th. F r i m m e 1 (Blätter für Gemäldekunde, I. 1905. 119.) a budapesti Péteri (a.e. Pfeffer Ignác) gyűjteményben ismerte fel a Lipót Vilmosnál Palma műveként (1659. I. 291; a Theatrum Pictoriumban párdarabjával együtt Correggióként) szereplő Varázslónőt, melynek azonban azóta sajnos nyoma veszett. A hátán levő KK jel tanúsága szerint ugyancsak a budai várbeli árverésről származott, L. Catalog der OelgemäldeSammlung des Ignatz Pfeffer. Budapest, 1882. 33. sz. További képek a budai várból a Magyar Nemzeti Renaissance Társaság árverésén. Budapest, 1921. 63, 104. sz. 26 The Bob Jones University Collection of religious paintings. Greenville, 1962. 25. sz. Budapesti árverésről (Magyar Stúdió I. 1921. 49. sz.) került külföldre Paris Bordone egy kis női mellképe hátán ugyancsak a KK gyűjtőbélyeggel (Lipót Vilmos 1659. I. 149. hév nélkül; Storffer I. 149.). 1930-ban a Schloss Rohoncz gyűjtemény kiállításán szerepelt Münchenben (33. sz.). 181. 27 L. G a r a s, K. : i.m. Jahrb. der kunsthist. Sammlungen. Wien, 1968. 181. 28 Tanulságos párhuzam és intő példa ebben a vonatkozásban a prágai gyűjtemény története. A sokat szenvedett képek egy részét ott is elárverezték (1782), más részüket elveszettnek hitték, míg csak a legutóbbi időkben fel nem fedezték őket Prágában és más cseh gyűjteményekben. L. Neu m a n n, J. : The Picture Gallery of Prague Castle. Praha, 1967. 47.
