Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 32-33. (Budapest, 1969)

URBACH ZSUZSA: Hieronymus Bosch «A Gyönyörök kertje» című képének másolata a Szépművészeti Múzeumban

réseket ő is regisztrálja, e példányt nem a másolatok sorozatába illeszti, hanem az eredetiről készült másodpéldánynak véli, mely a faliszőnyeg közvetlen előképe volt. Utóbbi azonban durván és pasticcio-szerüen reprodukálja az eredeti kompozíciót (45. kép). A párizsi kópia is kisebb az eredetinél, mérete megegyezik mind a Cardon másolatéval, mind a budapestiével. Feltűnő, hogy az ismert kópiák mérete az eredeti 220 X 195 cm-rel szemben 186 —8 X 172 — 8 cm között mozog. Ennek alapján is feltételezzük, hogy a másolatok nem magáról az eredetiről, hanem egy, az eredetinél valamivel kisebb példányról készültek, és a másolatok között genetikus összefüggés áll fenn. Ezt a feltevést azonban nemcsak az azonos méretek, hanem az azonos motívumeltérések is bizonyíthatják. Ugyanazok az eltérések figyelhetők meg a párizsi példányon, mint a Cardon-félén, és a falikárpiton. Néhányat említve: az erős tónusú, keményebb erdő-kontúrok, a jobb oldali fák közül kilépő férfi mögötti erdő ügyetlenebb rajza, ugyancsak az itt levő fekvő férfialak testtartása, a sátor alatt cseresznye helyett korall felé kapó hal, a bagoly rajza, a középtérben a nagy levél alatt térdelő férfi előtti virág. A párizsi példány azonban lényeges stíluseltéréseket is mutat. Az alakokról, arcokról hiányzik a boschi eredeti áttetszősége, frissesége, az arcokat nem vidítja a jellegzetes naiv mosoly. Az előtérben térdelő két férfialak megfestése erőteljesebb, a test belső rajzának és plasztikusabb modellálásának stílusa, későbbi időkre vall (37., 42. kép). Az arcok sem tükrözik az eredeti arckifejezéseket, melyről még a budapesti fragmentum is többet őriz (40. kép). Ez a súlyosabb festésmód egy, a XV. századi mesterek technikáját ugyan jól ismerő, de a XVI. század derekán működő mesterre vall. Ez beleillik Coxcie munkásságába is, aki 1534 után telepedett le Bruxellesben és 1557 — 9 között másolta a genti oltárt. Végül a leningrádi Ermitage raktára is őriz egy kópiát a Gyönyörök kertjéről, mely fényképe alapján gyenge, XVII. századi másolatnak tűnik.

36 így tehát a másolatok és a falikárpit összehasonlításából két következtetés adód i k : 1. A másolatok kronológiája a következő módon rekonstruálható: Az eredetihez legközelebb álló, az ismert másolatok közül a legkorábbi a budapesti példány. Rongált állapota ellenére jól megfigyelhető, hogy megőrizte még Bosch festéstechnikáját és stílusát az arcok, a meztelen testek megfestésében. A romanista festészet stílusjegyei nem tükröződnek rajta. Ezután keletkezett a párizsi festmény, majd a Cardon-féle és a XVI. század közepe után a faliszőnyegek, majd utoljára az Ermitage példányba. 2. A másolatoknak az eredetitől való méreteltérése, valamint az azonos motívumeltérések alapján feltételezzük, hogy a kópiák nem közvetlenül a Prado példányról készültek, hanem egy replikáról. Az azonos eltérések csaknem minden másolaton megfigyelhetők : a korall, a bagoly, a jobb oldali erdőjelenet, a középtér térdelő alakja előtti virág stb. Ugyanakkor az előtér kézenálló alakjai eltérnek az eredetitől, de egyes másolatokon is egymástól. Feltételezzük ezért, hogy az eredetiről készült valamivel kisebb méretű első másolat a fatáblát utánzó budapesti példány volt, s hogy ezt másolhatta le később a párizsi kép mestere éppúgy, mint a Cardon-féle kópia festője. Más kép esetében is 36 Ltsz. 4244., nincs benne az 1958-ban kiadott katalógusban. Fényképe a RKD fotótárában, Hága. Tolnay, Ch. de : i.m. 363. említ még egy ( ?) kópiát W. M. Newton tulajdonában 1921-ben.