Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 32-33. (Budapest, 1969)
SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Egy ikonográfiai probléma
az istennőt, hogy köpenyének nemcsak csúcsa lebeg mögötte (aminek a nyomai a budapesti szobron is megvannak), hanem a belekapó szél a válla és feje körül hatalmas ívet duzzaszt magából a köpenyből. Ez a motívum a domborműves ábrázolások közül egyedül a délosi reliefen és egy byblosi pénzen hiányzik, 30 — mindkettő még az i. e. I. századra keltezhető. Ezen a típuson az istennő egyáltalán nem visel köpenyt, csak bokáig érő chitont. Bruneau ebből arra következtetett, hogy az ábrázolásnak ezen az általa legkorábbinak tartott típusán megőrzött eredeti motívuma az volt, hogy Isis saját köpenyét használta vitorlának, ezzel fejezve ki, hogy a vitorla feltalálójaként jelenik itt meg. A köpeny eszerint csak a másolók értelmetlen hozzáadása volna. Ennek az elképzelésnek eg}űk nehézsége az, hogy a thasosi márvány reliefen, 31 a szóban forgó Isis-típusnak talán legigényesebb ábrázolásán világosan kivehető az istennő köpenye, s megvan az alexandriai pénzeken is. A másik ellenérv a budapesti szobor tanúsága volna, ha az értelmezés egyébként teljesen igazoltnak volna tekinthető. Az mindenesetre kétségtelen, hogy a köpeny ábrázolásában jelentős eltérések vannak az egyes pénzek között : ez a bizonytalanság, a kialakult, szigorú hagyomány hiánya valóban jól magyarázható, ha okát a mintául szolgáló eredeti szobor motívuma adta. Azt azonban egyelőre nehéz eldönteni, mi volt ez a motívum : tényleg a köpeny hiánya a nőalakon, vagy esetleg az a testhez tapadó és csak a csücskét szabadon hagyó mintázása, amelyet a budapesti szobor mutat. Csak további anyag felbukkanása hozhat ebben a kérdésben bizonyosságot, s adhat esetleg választ arra a kérdésre is, mennyiben tekinthető a budapesti szobor pontos másolatnak, és mi volt esetleg a másoló változtatása rajta, amellyel az eredeti kompozíciót római megrendelője ízléséhez vagy valamilyen gyakorlati igényéhez alkalmazta. Ha a budapesti szobor Isis értelmezése némiképp valószínűsíthető — többet jelenleg aligha lehet mondani —, bizonyos jelentőséget lehet tulajdonítani az előkerülésére vonatkozó adatoknak is. Hartwig gyűjteményébe egy Nápoly mellett, Posilippóban levő villából került, s így nem kis valószínűsége van annak, hogy Nápolyban vagy Nápoly közelében került elő. Isis Pelagia kultusza már természeténél fogva elsősorban kikötőkhöz kapcsolódott, 32 de a kultusznak megvolt a ma már világosan megrajzolt politikai —vallási háttere is, amelynek a császárkorban hivatalos támogatását köszönhette. 33 Kétségtelen azonban, hogy az egyiptomi istenek, s kiváltképpen Isis itáliai befogadásában Rómán kívül Nápolynak, illetve a környező városoknak (Pompeii, Herculaneum, Puteoli, Stabiae) lehetett vezető szerepük. 34 Ha valahol, akkor Róma, illetve Ostia mellett elsősorban itt képzelhetjük so B r u n e a u I. 442. 31 Bruneau II. 301-302 és 1. kép; Ro-lley, Cl. (BCH 92, 1968. 198 és 1. jegyzet) a reliefet feltételesen az i. sz. 2. századra keltezi, de úgy látszik, elsősorban a tipus Bruneau-tól feltételezett fejlődéstörténete alapján. 32 Bruneau I. 445. 33 L. erről Alföldi A. több évtizedes kutatásainak legutóbbi összefoglalását: Die alexandriniscben Götter und die vota publica am Jahresbeginn. Jahrb. f. Antike u. Christentum 8-9 (1965- 66) 53 sköv. (Isis Phariáról főként 64-65.). 34 L. erről legutóbb Tran Tarn Tinh, V. monográfiáját: Essai sur le culte d'Isis à Pompéi. Paris, 1964 (a Nápoly környéki városok kiemelkedő szerepéről 25 — 29) és a pompeii ábrázolásokról Schefold, K. : Vergessenes Pompeii. Bern-München, 1962., különösen 28 — 33 és 197 — 202. A délosi és campaniai Isis-kultusznak a fentiek szempontjából különösen jelentős kapcsolatairól Tran Tain Tinh, i.m. 17 — 18. J. Baechler könyvéhez (Recherches sur la diffusion des cultes Isiaques en Italie. Diss. Strasbourg 1960) és P. F. Tschudin munkájához (Isis in Rom. Diss. Aarau, 1962) nem tudtam hozzájutni.
