Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 32-33. (Budapest, 1969)
SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Egy ikonográfiai probléma
portjának egyik alakjával való rokonság volt, 14 mert a szobor első meghatározása akaratlanul is hatással volt még arra is, aki elutasította azt. De éppen a Niobidacsoportnak ez az alakja világossá teszi a problémát, annál is inkább, mert ez az egész firenzei csoportnak legjobban dokumentált tagja: az Uffiziban levő másolat mellett a vatikáni múzeum olyan példányát őrzi, amelyről régóta gyanítják, hogy kvalitása miatt talán az egyetlen eredetiben fennmaradt darabja a csoportnak. 15 Éppen ezzel összehasonlítva azonban feltűnő a két szobor motivikai különbsége. A Niobida valóban menekül, a hátracsapódó ruharedők, a lábak helyzete és az egész test tartása egyaránt a kétségbeesett, fejvesztett rohanás kifejezője. A budapesti nőalakon mindennek nyoma sincs: mozdulata inkább méltóságteljes, mint önuralmát vesztett, ruhájának rendezettsége — még a letörött bal oldali köpenyvég kiegészítésével is — feltűnő, s a Niobidáéval összehasonlítva egész magatartása azt az érzést kelti, hogy itt az előrelépő mozdulat inkább tulajdonságot jelez, mint helyzetet, inkább állapotot fejez ki, mint külső körülményektől motivált történést. A firenzei Niobidák görög eredetijét ma már aligha tekinthetjük egyidőseknek a budapesti szoboréval. Azok a különbségek, amelyeket Hekler az előző publikáláskor észrevett, nem két egymás mellett élő stílusirány vagy két különböző hajlamú művész, hanem alighanem két korszak különbségei, és a firenzei Niobidák eredetijei az i. e. 1. században készülhettek. 16 Az azonban, ami a Chiaramonti Niobida és a budapesti nőalak motívumát elválasztja egymástól, nem magyarázható a két korszak különbségével. Ezt a Niobida-ábrázolások egész sora bizonyítja. A budapesti szoboréhoz hasonló beállításút csaknem minden Niobida-csoportban találunk, 1 ' de mindenütt megvannak azok a lényeges mozzanatok is, amelyekben ezek kapaioni szarkofág-díszítő terrakottarelief, CR St. Petersbourg, 1863. 3. tábla, 1. kép (Cook 34); esel leg etruszk kő-szarkofágon, vö. alább a 17. jegyzetet. Római szarkofágreliefeken, Robert, 312-321. sz. (Cook 32- 33). 14 Mansuelli: i.m., 72. sz. (Cook Ki) 18 Amelung: Vatikan Skulpt. I. 17li. sz.; Sieveking—Buschor: i.m. 119: Weber, II., Jdl 75 (I960) 130-131. 16 We bor: i.m. 112 sköv. (a régebbi irodalommal); egyetértőleg Cook: i.m. 20; H e 1 b i g, W. — Speier,. H. : Führer durch Rom, 4. kiad. I, Tübingen, 1963. 463-4, 598. sz. (W. F u c h s). 17 A firenzei és vatikáni szobron kívül a gnathiai terrakottacsoportban, Pagensteelier,: i.m. 17, 10. kép (Cook 18) ; a heidelbergi terra sigillata töredéken, vö. fent 9. jegyzet (Cook 26); a Baltimore-festő ruvói oszlopkratérján, Siebter m a n n : i. tábla (Cook 13); „tyrrhén" amphorán Hamburgban (Hoffmann, IL, Arch. Anz. 1960. 89- 90, 20. és'21. kép; Cook 1) és Leipzigben (publikációja E. P a u 1-tól, Eirene 4, 1965, 85 és 16. tábla, 4 — 5. kép, más értelmezéssel; Schauenburg, K., Kunst in Hessen u. am Mittelrhein (i, 1967, 125— 126, (i — 7. kép; Cook 2); a Phial é-f estő londoni kylixón, B e a z 1 e y, ARV 2 1024, 150. sz. (Cook 5); a pompeii Casa dei Dioscuri egyik festett tripusának aljában a középső alak, Herrmann, P.: Denkmäler d. Malerei des Altertums, 131. tábla, balra és 180 (Cook 25); pánti kapaioni szarkofág-díszítő terrakotta- és gipsz-reliefeken, CR St, Petersbourg 1863, 4. tábla, 1. kép, 1868, 2. tábla, 9. kép és Varsó, Nemzeti Múzeum 148168 (vö. az egész csoportról M. Rodziewicz, Mélanges K. Michalowski. Varsó, 1966. 635 sköv., a Cooknál nem említett újabb szovjet irodalommal); etruszk kőszarkofágon a Vatikáni Múzeumban, II e r b i g, R. : Die jüngeretr. Steinsarkophage. Berlin, 1952. 30/a tábla, a paidagógostól balra levő nőalak (Cook 20; A. L e s k y-vel szemben, RE XVII. 690, a többi ábrázolás alapján ezt a fejére húzott köpennyel menekülő nőalakot csak Niobidának lehet értelmezni: Niobé valószínűleg egyáltalán nem volt ábrázolva, de ha igen, csak a paidagógostól jobbra levő alak lehet, mint ezt S t a r k, K. B. : Niobe u. die Niobiden. Leipzig, 1863. 138 sköv., jól látta); római szakofágreliefen, R o b e r t, 111. 3, 99. tábla, 313a. kép. — Minden bizonnyal a Niobida-ábrázolások sorába tartozik a budapesti Szépművészeti Múzeum 5. Maria Capua Vetere-ben talált későhellénisztikus terrakotta-szobra (Hekler: Sammlung ant. Skulpturen, 103. sz., ltsz. 4799), amely nem szerepel Cook listáján.
