Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 31. (Budapest,1968)

SZMODISNÉ ESZLÁRY ÉVA: Németalföldi, holland és flamand szobrok Magyarországon. I

A faragásnak e részletekbe menő finomságát figyelhetjük meg a csoport bal oldalán levő tájképi részleten is. A sziklákat, a keskeny földsávot, a nyugtalanul csavarodó fát, a tornyos téglaépületet nagy gonddal és szeretettel faragta a művész. A fennmaradt kompozíciónak alapja: Krisztus koporsófedele, melynek szerény ornamentikája reneszánsz jellegű. E koporsófedél hátrafelé emelkedve jelzi a jelenet térbeliségét. A háttérben egy fa csonkja is látható. A fa töredékén megfigyelhető mélyedés arra utal, hogy a dombormű elveszett kiegészítő része csappal volt ide erősítve. Csoportunk, eltekintve ettől a hozzáillesztett és elveszett résztől, egy darab fából faragott. Hatása töredékes volta ellenére is csorbítatlan. A főalak gyengéden modellált hosszúkás arca (24. kép) magas homlokával, finoman kirajzolódó arccsontjaival, keskenyvonalú szemöldökével, elgondolkozó szemével, egyenes orrával, erőteljes nyugodt szájával drámai ellentétet képez a reá tekintő katonák groteszk arcával szemben. A nemes arcot középen elválasztott, a fejtetőn sima, majd csigákban leomló haj keretezi, a bajusz és a szakáll faragása is éppen olyan részletgazdag mint a haj fürtjeié. E különös szépségű fej vizsgálatában elmerülve Dirk Bouts Krisztusábrázolásai és férfiarcai jutnak eszünkbe

6 (23. kép). A csoportunk főalakjára kétségtelenül erősen ható Bouts-i fejtípus mellett a drapéria-ábrázolás módjában is főként Dirk Bouts, de részben Rogier van der Weyden festészetének hatását érezzük.

7 Mesterünket tehát olyan környezetben kell keresnünk, ahol ennek a két nagy festőnek a hatása a szobrászatban önálló invenciójú alkotásokon érvényesül. Olyan körben, ahol a szobrászi tudás és találékonyság ezeket a festészetből érkező hatásokat egyenrangú félként fogadja be és dolgozza fel. Idősebb Jan Borman brüsszeli mester művészetéhez jutunk el így,

8 aki a XV. század végén és a XVI. század elején Németalföld legjelentősebb szobrásza volt, s akinek Brüszszelben

9 őrzött Szent György-oltára a XV. század vége északi szobrászatának legszebb példái közé tartozik (25—27. kép). 1493-ból

10 való a mesternek ez a fennmaradt főműve, mely a louvaini «onze Lieve Vrouw van Buiten» kápolna számára készült.

11 Munkásságát igen sokáig nem választották külön fiának, az ifjabb Jan Bormannak munkásságától, akinek műhelyéből számos alkotás ismeretes és akinek műhelyéből több retábulum került 6 A fejtípus rokonságára a louvaini Utolsó vacsora részletén kívül fel szeretnénk még hozni néhány jellegzetes példát: D e n i s, V.: Thierry Bouts. Paris, 1957. 9. kép; 44. kép; 51. kép. 7 Ennek a két XV. századi németalföldi nagymesternek a drapériakezelése ihlette meg véleményünk szerint leginkább a budapesti csoport mesterének drapéria-ábrázolását. Dirk Bouts hatására vonatkozóan elsősorban emlékeztetnünk kell a louvaini «Utolso vacsora» háttal ülö két apostolának a válláról lefelé hullámzó köpenyére. L. P a n o f s k y, E. : Early Netherlandish Painting. II. Cambridge, M., 1953. 271. tábla. Ezenkívül különösen figyelemre méltó ebből a szempontból Panofsky, E.: i.m. 272. és 273. tábla. Rogier van der Weyden drapériaábrázolásának csoportunkéhoz hasonló módját Panofsky, E.: i.m. 178. és 218. tábláján tanulmányozhatjuk részletekbemenően. 8 A két nagy festő hatására, másrészt Borman találékony szellemére utalás történik Graaf Borchgrave d'

Altena, J. : Het St. Joris-Retabel van Jan Borman. Antwerpen, 1947. 14. 9 A Musées Royaux d'Art et d'Histoire-ban kiállítva. 10 M a r c h a 1, E. : La sculpture et les chefs-d'œuvre de l'orfèvrerie belges. Bruxelles, 1895. 228.; R o o s v a 1, J. : Schnitzaltäre in schwedischen Kirchen und Museen aus der Werkstatt des Brüsseler Bildschnitzers Jan Borman. Strassburg, 1903. 20.; Laurent, M.: i.m. 34.; Comte Borchgrave d'Altena, J.: Les retables brabançons 1450—1550. Bruxelles, 1942. 7.; Graaf Borchgrave d'

Alten a, J.: Het St. Joris-Retabel van Jan Borman. Antwerpen, 1947. II. 11 Graaf Borchgrave d' Altena, J.: i.m. 11.