Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 31. (Budapest,1968)
FREL, JIŘÍ: A Budapest-szobrász
pózban. Lábainál mindkét oldalon két csavart szalag, 4 balján galamb; ez utóbbi alatt van az egyszerű fejezetű pilaszter. A másik, szimmetrikusan elhelyezett galamb hiányzik. 4. Két fej egy sztéléről (fiatal nő és szakállas férfi); New York, Metropolitan Museum; G. Richter, Catalogue 91.sz.,74. tábla. Az athéni Német Régészeti Intézet régi fotográfiája (GR 204 a ; itt : 15. kép) a két fejet még együtt mutatja a hátlap egy darabjával ; az egész emlék eredetileg külön naiskosba volt befoglalva. A fiatal nő volt a kompozíció középpontjában. A szakállas férfi valószínűleg egy harmadik, ma már hiányzó személynek nyújtott kezet. Úgy tűnik, hogy az utóbbi volt a halott. 5. Fiatal nő feje sztéléről; Athéni Nemzeti Múzeum 197; Conze 1208. sz., 266. tábla (profil); itt 16. kép. Nincs kizárva, hogy a fej a budapesti sztéléhez (alább 6. sz.) tartozott. A szem felülete festés számára van kiképezve, mindegyik pupillában egy pont látható. 6. Sztélé: nőalak szakállas férfinak nyújt kezet, közöttük kis rabszolgafiú áll. Budapest, Szépművészeti Múzeum 6259 ; Hekler, Katalog 25. sz. ; Diepolder 49. t.,2. kép; itt 17—20. kép. A férfi a halott. 7. Sztélé (külön naiskoshoz tartozó lap): ruhátlan atléta és kis rabszolgája (mindkettő feje hiányzik); Pireusi Múzeum 2159; közöletlen. 8. Ifjúfej (síremlékről); Boston, Museum of Fine-Arts, Caskey, Catalogue 31. sz. 9. Arktos-fej; Braurón; BCH 85 (1961) 640. old., 1. kép. Az anatómiához kell fordulnunk, hogy az attribúciókat alátámasszuk, számításba véve azt, hogy a mester nem orvostudománnyal, hanem szobrászattal foglalkozott. A ruhátlan férfialak a 6. számú névtelen darabon (18. kép) és a 7. számú pireusi sztélén azonos: a szobrász az atlétikus erőt hangsúlyozza. A vállak kidomborodnak, a deltaizmok hatalmasak, a széles és jól tagolt melleket jellegzetessé teszi a nagy pectoralis izmok kihangsúlyozása, ami megegyezik az 1—2. számú sztélékkel. Az alsó bordák éles kontúrjai határolják a has bevágásokkal jelölt egyenes izmait; a csipőcsont domborulata ad hangsúlyt ennek az átgondolt konstrukciónak, amelyet a sajátos módon ábrázolt szeméremszőrzet vízszintese által elmetszett ágyékvonalak határolnak. A szobrász ugyancsak nagy gondot fordított a térdek kifaragására, amelyek erősen «polyklcitosi» jellegűek, főleg a támasztó lábon. Barázda választja el a lábikrát a sípcsont zónájától. Az erőteljességre való törekvés végül némi erőltetettséget eredményez; s az anatómiai pontosság megvalósítására fordított gond ellenére sem érik el az alakok az Ilissos-relief «valószerűségének» fokát, pedig az utóbbin az anatómiai ismeretek kevésbé hivalkodóak. Az összbenyomás bizonyos fokig nehézkes, s ezt a drapéria kezelése is erősíti. Az előbb említett részletek többsége jellemzi kevésbé hangsúlyozott módon a két kis rabszolgafiút is; testtartásuk szintén hasonló. Említsük meg még a tömzsi, rövid ujjú kezeket, amelyek a nőalakoknál a kecsességre irányuló sikertelen erőfeszítést tükrözik. A szakállas férfiak feje (1—2, 4, 6. szám, 15. és 20. kép) nyilvánvalóan egyazon családhoz tartozik; elég, ha csak a szakáll vagy a haj kezelését nézzük. Az attribúció szempontjából lényeges a fej és a relieflap viszonyának szisztémája (19. kép). Ugyanezt a szisztémát találjuk meg a női arcokon is. A szemöldökívek aszimmetrikusak, az egyik magasabban van, és ez ferdén kapcsolódik az orrhoz olymódon, hogy ezen az oldalon az orrtő szélesebb. Hasonlóképpen a «külsö» szemüreg tengelye az orr felé emelkedik, a másik többékevésbé vízszintes. Az arcnak az a fele, amely a hátlap felé fordul, nagyobb, mint a másik, 4 Vö. C o n z e 79. sz., 36. t., 1455 a sz.; Jdl 24 (1909) 60,1. kép és 5. t.; Euphéros új sztéléje: AM 79 (1964) Beil. 51. (nem ugyanazon kéztől származik, mint Mnésagora és Nikocharés sztéléje, Athén 3845, Conze 887. sz., 172. t.; Di epolder 5. t. AM 79 (1964) Beil. 50.; vö. S c h 1 ö r b — V i e r n e i s e 1, B.: uo. 102—3).
