Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 31. (Budapest,1968)

BOTHMER, DIETRICH von: Egy Exekias-amphora

A budapesti amphora már 1842-ben ismeretes volt. Ekkor készítette Joseph Buchner és Wolfgang Böhm, két bécsi festő a Fejérváry—Pulszky gyűjtemény akkori anyagából azt az aquarell sorozatot, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeumban egy «Liber Antiquitatis» c. albumban őriznek; ebben az Exekias-amphora két oldalának képe és a vázaforma vázlata is szerepel (8—9. kép). Művészileg ezek az aquarellek alig közelítik meg az attikai vázafestő stílusát, de mégis fontos dokumentumok, mert mutatják az összes megtévesztő kiegészítést és a lábat is, amely eredetileg más vázához tartozott. Az azóta már eltávolított kiegészítések a XIX. század második negyedének jellegzetes itáliai munkái. Ez viszont arra a feltevésre vezet, — ha ez jelenleg nem is több tudománytörténeti meggondolásokon alapuló gyanításnál, —• hogy a váza lelőhelye Vulci lehetett. Az amphora nem került arra az árverésre, amelyen 1868-ban Párizsban a Fejérváry—Pulszky-gyűjteményt eladták, hanem Ráth György szerezte meg, akinek bronzait 1891. június 19-én Sotheby-nál árverezték el. Halála után az Exekias-mű a budapesti Iparművészeti Múzeumba került, onnan vette át 1948-ban a Szépművészeti Múzeum, amelyben az 50.189 leltári számot viseli. Magassága (a nem hozzá tartozó lábbal) 59,5 cm; a test átmérője 39,8 cm; a szájátmérő 24,8 cm. A váza ábrázolásai két képmezőbe vannak foglalva, amelyeket fölül palmetta-lótusz lánc keretez; ez a főoldalon 13 tagból áll, a hátsó oldalon jórészt hiányzik, de a megmaradt részből annyi megállapítható, hogy itt a palmetta-lótusz lánc félpalmettában végződött. Mindkét fül alatt egy-egy festetlenül hagyott pajzs-alakú mezőben ötlevelű palmetta van (11. kép). A főoldal képe (12/a/b/c kép) harckocsi harcba indulását mutatja. A kocsihajtó ifjú a hagyományos hosszú chitonba öltözve, hátán két vörös és egy fehér gömbbel mint pajzsjelvénnyel díszített boiótiai pajzsot hordva a kocsiban áll, míg társa, egy dárdával, magas forgójú sisakkal, kerek pajzzsal, mell- és lábvérttel felfegyverzett hoplita egy nőalaktól és egy ifjútól búcsúzik. Egy másik nőalak a lovak előtt áll. Feliratok híján az ábrázolt hérósok azonosítása nem lehetséges, de a VI—V. században természetesen minden harckocsi-ábrázolás mitológiai, minthogy ezekben a századokban már nem használtak kocsit a csatában. Névtelen harckocsi-jelenetet látunk Exekias bostoni nyakamphoráján

8 és két orvietói has-amphoráján;

9 két Exekias-vázán Athénáé a kocsi,

10 dr. Cahn töredékén Achilleuse. Egy esetben, egy Louvre-beli amphora hátsó oldalán

11 a kocsi esetleg verseny-kocsi, három másik vázán, egy boulogne-i amphorán,

12 a New York-i nyak-amphorán

13 és a markopuloi pyxisen valószínűleg nász-fogat. Végül itt vannak a berlini és athéni lapok halotti jelenetei : ezeken a kocsik a temetési menetben vesznek részt. A ló-ábrázolás kedvenc tárgya volt Exekiasnak, és — mint Mary Moore egy az American Journal of Archaeology-ban rövidesen közlésre kerülő tanulmányában kimutatta — igen nagy gondot fordított ló-alakjainak festésére, pontosan megkülönböztetve a hátaslovakat azoktól, amelyek kocsit húztak. Vizsgálatai értékes kritériumokat adtak Exekias lóalakos vázáinak relatív időrendjéhez; kutatásai alapján a budapesti amphora két orvietói és a Louvre-beli amphorával,

14 továbbá a fentebb újonnan felfedezettként említett dublini és a New York-i amphorával

15 tartozik össze. Egyidejűségüket igazolják olyan 8 ABV 144. old., 4. sz. a ABV 144. old., 10. sz. és 145. old., 11. sz. 10 ABV 145. old., 11. és 19. sz. 11 ABV 145. old., 12. sz. V1 ABV 145. old., 18. sz. 13 ABV 144. old., 3. sz. 14 ABV 144—145. old., 10—12. sz. 15 ABV 144. old., 3. sz.