Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 31. (Budapest,1968)
BOTHMER, DIETRICH von: Egy Exekias-amphora
EGY EXEKIAS-AMPHORA Az ismert görög vázák száma évről évre rohamosan növekszik, részben ásatások, részben múzeumok és magánszemélyek vásárlásai révén. Ezek a gyarapodások természetesen a véletlen művei, s vegyesen tartalmaznak egymás mellett mesterműveket és jóval érdektelenebb darabokat. Minden új lelet szembesítésre kerül a már korábban is ismert emlékekkel, és minthogy a görög vázák a klasszikus ókor régészetének legalaposabban tanulmányozott anyagát képezik, az új jövevényeket rendszerint gyorsan és minden nehézség nélkül be lehet sorolni egy ismert csoport vagy mester művei közé. Nemrégiben dr. Szilágyi, megtudva, hogy foglalkozom az A. típusú attikai feketealakos amphorákkal (az amphoráknak olyan csoportja ez, amelyen az ábrázolás képszerűén jelenik meg s amelynek fülei peremes szélűek), elküldte nekem annak a vázának a fényképeit, amely az ő szívessége és közreműködése folytán most először kerül közlésre (10. kép). Az amphora töredékes és nem a legjobb fenntartású, de az első pillantásra felötlött bennem, hogy Exekiasnak, a VI. század egyik legnagyobb attikai feketealakos vázafestőjének a műve. Azé a festőé, akinek technikai tökéletességét, biztoskezű rajzolásmódját és azt a feszültséget, amellyel valamennyi kompozícióját megtöltötte, mások ritkán érték el és soha nem múlták felül. Kevés műve maradt fenn, s festői pályája nem lehetett hosszú. Legközelebbi vetélytársától, az Amasis-festőtől négyszer annyi vázát ismerünk, mint tőle, és még idősebb kortársa, Lydos is a háromszorosát hagyta ránk Exekias ismert műveinek. Bizonyos, hogy ez nem puszta véletlen, bár részben kétségtelenül a régészeti felfedezések esetlegességének tulajdonítható. Az attikai vázák túlnyomó részét Sir John Beazley, a terület legnagyobb ismerője határozta meg. A feketealakos vázafestőkről írt könyve 1956-ban jelent meg, s ebben huszonnégy vázát, illetve töredéket gyűjtött össze Exekias neve alatt. 1 Paralipoinená-iban 2 egy Markopulo-beli pyxissel, 3 Reggio-ban őrzött töredékekkel 4 és egy dr. Herbert Cahn baseli gyűjteményében levő nyak-amphora töredékeivel 5 egészítette ki ezt az oeuvre-t, huszonnyolcra emelve az ismert Exekias-művek számát. Most lehetővé vált, hogy ezt a számot Exekias újonnan felfedezett budapesti, dublini 6 és karlsruhei" vázájával növeljük. 1 Attic Black-figure Vase-painters. Oxford, 1956 (a következőkben: ABV). 143-—146. és 714. old. 2 60-61. old. 3 To Ergon 1961, 38. old., 43. kép; BCH 1962, p. 669, fig. 27. 4 Közöletlen. "> Antike Kunst 5 (1962) 31. tábla. ,; 1921.97; a többnyire közöletlen dublini vázákra Andrew Oliver, Jr. hívta fel a figyelmemet. 7 Badisches Landesmuseum, Neuerwerbungen 1952—1965. Stuttgart, 1966. 17—18. old.
