Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 30. (Budapest,1967)
GARAS KLÁRA: Tintoretto budapesti képe és a II. Rudolf császárnak festett sorozat
kép témáját a Heraklcs-monda egy-egy jelenetében jelöli meg. A harmadik ábrázolásnál, bár pontosan írja le a kompozíciót, a gyermek Bacchust említi, amint az azonban a londoni képpel kapcsolatban kitűnt, valójában ez a mozzanat is a Herakles mondához fűződik és Herakles gyermekségére vonatkozik. Indokolt ezekután a feltevés, hogy a negyedik ábrázolás is ebbe az összefüggésbe, a Herakles-témakörbe kapcsolódott s mindenképpen valószínűnek látszik, hogy a renaissance művészi gyakorlatának megfelelően az egész együttesnek egységes tematikája, összefüggő allegorikus-morális tartalma volt. Herakles mint az Erény megtestesítője, különösen a fejedelmi erény jelképeként, egyike a korszak legnépszerűbb, leggyakoribb ábrázolástípusainak. Nemcsak a bátorságot, erőt, a hősi erényt testesíti meg, hanem tágabb értelemben minden erény, a szellemi és művészeti erőfeszítések, a fejedelmi erény teljességének szimbólumaként jelenik meg. Ilyen értelemben találkozunk Héraklésszel azon a windsori domborművön, melyen Adriáén de Vries örökítette meg Rudolf császárt, amint a művészeteket Csehországba bevezeti ; Herakles szobra szerepel a háttérben azon az allegorikus festményen, amelyen a császár udvari festője, Hans von Aachen a festészet géniuszát ábrázolta a múzsákkal. A bajor Miksa régensségét dicsőítő, Sadeler metszetéből ismert Sustris kompozíción az erény és bűn között választó Herakles látható a magasban az olimposi istenekkel s a háttérben az erény oldalán a ligetben zenélő múzsákkal. Boissardus « Parnassus cum imaginibus Musarum>> (Frankfurt 1601) kötetében Herakles a Múzsák pártfogójaként szerepel lanttal a kezében (32. kép). :i " A Habsburgok, akik magukat a római császárok egyenes örököseinek tekintették, Heraklest mint az imperátor eszményt a dinasztia felemelkedésétől, Miksa császár idejétől kezdve, megkülönböztetett jelképükként tisztelték/" Rudolf császárral kapcsolatban különösen gyakori a Heraklesre való utalás s mi sem látszik természetesebbnek, mint hogy egy számára készített sorozatnál a Herakles mondát választották az ábrázolás tárgyául. Amennyire gyakori és népszerű alakja Herakles a késő-renaissance festészetnek, annyira szokatlan és ritka azonban az a jelenetsor, amellyel a császárnak festett képeken találkozunk. Különleges, szinte egyedülálló ábrázolásokkal állunk szemben, a témák szokatlansága okvetlenül arra utal, hogy a festő megadott, speciális program szerint dolgozott. A program meghatározása, allegorikus mondanivalójának kialakítása egy az irodalomban jártas, humanista tanácsadótól származhatott, aki minden valószínűség szerint egy vagy több valamely létező irodalmi forrásmunkát használt fel kiindulásul. 32 Az egyetlen olyan irodalmi forrás — eddigi kutatásaink alapján —, mely a Tintorettótól ábrázolt teljes jelenetsort magábafoglalja, Gregorio Giraldi 1557-ben Modenában megjelent «Ercolé»-ja. A különleges részletek, a sajátos névhasználat, minden arra mutat, hogy a program tervezője és a festő ebből ezt az ugyancsak fejedelem számára fogalmazott költeményből merítette az egyes jelenetek témáját. Szerepel Giraldinál a tejút keletkezésére és a liliom teremtésére vonatkozó monda, amint azt a londoni képen ábrázolta Tintoretto. 33 Jupiter a magasban lebegve a kis Heraklest az alvó Juno melléhez szorítja. Az istenek anyja felriadva álmából eltaszítja a gyer30 C h y t i 1, K. : Die Kunst in Prag zur Zeit Rudolf II. Prag, 1904. ; P a n o f s k y, E. : Hercules am Scheidewege. Leipzig, 1930. 31 B r u c k, G. : Habsburger als Herculier. Jahrb. der kunsthist. Sammlungen in Wien. L. 1953. 191. 32 «Jedes Werk musste, um dem Kaiser zu gefallen, einen Sinn haben, der dem profanen Betrachter entging und sich nur dem Eingeweihten enthüllte.» L. Schwarzenfeld, G. v. : Rudolf II. Der Saturnische Kaiser. München, 1961. 97. A császár egyik legfőbb tanácsadója művészeti ügyekben Ottavio Strada, Jacopo Strada fia volt. Legtöbbször az ő feladata volt az emblematikus allegorikus ábrázolások témájának megállapítása. Tintoretto és Ottavio Strada kapcsolatáról tanúskodik az 1569-ben készült Strada-portré (Amsterdam, Rijksmuseum). 33 Lili Gregori Giraldi Opera Omnia. Lugduni Batavorum, 1696. I. 573.
