Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 30. (Budapest,1967)
KISS ÁKOS: Két római császárkori oszlopfő
helyett, nagyjából a II. triumvirátus idején, a görög szellem hatására a római díszítőművészet az augustusi klasszika keretei között kibontakozott. Ez a formai sajátságai alapján egyiptominak tartott — Delbrueck szerint pálmaleveles 15 — fejezetféle ritkán fordul elő, de jól nyomon követhető. Ennek során átjutott az itáliai császárkori művészetbe is. Az augustus—claudiusi időkben nem sokat tudunk róla, a flaviusi kor meg éppenséggel nem kedvezett ennek az egyszerű, világos szerkezetnek, ellenben feltűnő módon gyakorivá lett az I. század végével, a traianusi klasszicizmus idején beállott újabb formamegmerevedéssel. Legkorábbi ismert római előfordulása Domitianus idejére esik. 16 Magában Róma városban Traianus fórumán találjuk meg újból, ez a Szelek Tornyán látható őstípusnak alig módosult változata. 17 Észak-Itáliában Aquileiából ismeretes, itteni előfordulását az i. sz. II. század közepére helyezik. 18 De a traianusi időszakban a birodalomban széltében elterjedt, Észak-Afrikában (Leptis Magna) is megjelent, sőt most szülőföldjén, a keleti területeken is újból életre kelt. Ilyenek Pergamonban a Traianeum oszlopcsarnokának a fejezetei is (7. kép). 19 Ettől kezdve a kései időkig szórványosan, de folyamatosan megfigyelhetjük a korinthizáló fejezeteknek e határozott arculatú mellékágát, így a Rajna mentén,-" vagy Szicíliában, már a késői időkből.1 Határozottan Severus-kori a Róma városi Septizonium fejezete. 22 Érdekességként említjük, hogy fejezetünk a legkésőbbi antik időket is megélte, amint azt a gradói S. Eufemia bazilika VI. századi oszlopfői tanúsítják.'3 Ennek az egyiptizáló sás-, vagy pálmaleveles alapformának a változata az a fejezetféle, amelynél az alsó akanthuslevélsor mögül a négyzetes abacuslap sarkai alá egy-egy magasabb akanthuslevél is felnyúlik, anélkül azonban, hogy ott sarokcsigák is képződnének. Ez a típus így átmenetet képez az előbb ismertetett tiszta egyiptizáló és a szabályos korinthosi fejezetek között. Ennek az egyébként nem gyakori megoldásnak egyik legszebb példája éppen a Forum Romanum Budapestre került oszlopfője. Ez a fejezet a Domitianustraianusi kortól fokozottan előtérbe került egyiptizáló típusnak abból a továbbfejlesztéséből keletkezett, amellyel ez időben a római díszítőművészet az i. sz. I. század klasszikájának eredményeit már a claudiusi időktől oly sokféle módon gyarapította a hellenisztikus vívmányok variálásai útján. Stílusa alapján így fejezetünket legnagyobb valószínűséggel a hadrianusi időszakra (i. sz. 117—138) helyezhetjük. Ezt a keltezést támogatják az akanthuslevelek formái is. Ezek az akanthusdísz jellegzetesen itáliai (acanthus mollis, acanthus domesticus)x változatai, erőteljes, rugalmas, tökéletes arányú finom formázásukkal az augustusi klasszicizmus lendületes, mégis gondos megoldásainak még jó évszázad múlva is továbbélő emlékei. Az augustus —claudiusi formaképzés, már a flaviusi idők lazább, kirojtosodó szélfodrozásaival módosultan, a traianusi időszakban valamelyest újra megszilárdult ; a budapesti fejezet a fejlődés folyamatának ebből az időszakából való. Ez a formázás, amely korábbi nézet szerint az i. sz. II. század végéig volt szokásos, 25 15 D e 1 b r u e c k, R. : Hellenistische Bauten in Latium. II. Strassburg, 1912. 100. kép. 18 Kahler, H. : Die römischen Stadttore von Verona. JDAI 50 (1935) 176, 192. old., 38. kép ; Ronzewsky, K.: Acta Universitatis Latviensis. 11 (1924) 269. old., 2. kép ; CIL. V. 3400. A felirat szerint i. sz. 89-ből. 17 Gusman, P.: L'art décoratif de Rome. Paris, 1914. 137/a. T.; Uő.. III. 16. T.; C r e m a, L. : i.m. 143. kép. 18 S c r i n a r i, V. : Capitelli di Aquileia (i. m.) 58, 75. sz. 19 S t i 11 e r, H.: i. m. V/2. Berlin, 1895, 1915. 19—20., 31. XI—XII/2— 3 T. 20 K ä h 1 e r, H. : i.m. 12. T., Q. 12—13. 21 Notizie d. Scavi. 1954. 383—4. old., 1. kép. 22 G a 11 i, G., Bullettino Communale. 62 (1934) 161. old., 2. kép. 23 B r u s i n, G. —Z o v a 11 o, P. L. : Monumenti paleocristiani di Aquileia e di Grado. Udine, 1957. 51. kép. 24 C a n i n a, L. : L'architettura greca . . . Roma, 1834—1841. 106. T. 25 H a u s e r, A. : i.m. 134.
