Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 30. (Budapest,1967)
HARASZTI-TAKÁCS MARIANNA: Aktkompozíciók és modelljeik
« Gliederpuppe»-t a hágai Hendrik Mandevyll 1653-ban zálogba adott tárgyai között, 09 ahol értékének 10 holland forintot tüntetnek fel. Az összeg a festő egy közepes nagyságú ráma nélküli képének árával egyenlő. Ide sorolható a Dürer-babákkal kapcsolatban már felmerült Johannes van Renialme-féle 100 forintos baba, minden bizonnyal a fentieknél sokkal finomabb kidolgozású. 70 Ilyen baba szerepel 1671-ben Lodewijk van der Heist leltárában a festőeszközei között 71 és ugyanennek a festőnek az anyjához átvitt holmija között a 17-es számon egy fából készült modell-baba, a 42-es számon pedig egy vászonnal áthúzott. Van der Heist 1642 körül született, apja, Bartholomeus van der Heist ismert festő volt, feltehetően a tárgyak apja örökségéből származnak, mivel a modell-baba költséges és tartós művészkelléknek bizonyult. Hagyatékának egyéb tárgyai (Cornelis van Haarlem egy «Venus»képe) és könyvei között számos cinquecento-teoretikus elméleti műve, a «Schilder-boek», a «Métamorphoses» egy példánya mind azt mutatja, hogy egyéb dolgokat is örökölhetett az apai műhelyből. Szerepel továbbá «Gliederpuppe» az 1678-ban meghalt Jacobus van Dorsten Amsterdamban felvett hagyatéki leltárában a festőeszközök között («een Leeman»). 72 Ilyent készíttetett 1672-ben, három darabot, Adriáén Huybertsz. Verveer, — kettő 73 közülük nem is volt készen, 1699-ben Michiel van Musschernek két Glieder-puppé-ja volt, 74 de 1704-ben az orosz cár volt udvari festőjének Johan Hendrick Beringhnek is volt a birtokában, valószínűleg több Gliederpuppé-ja, méghozzá életnagyságú («Nogh een houte Ledeman levensgroote»)/ 5 Érdekes példája a szobrászműhelyben használt Gliederpuppé-nak a londoni városi múzeumban őrzött felöltöztethető, mozgatható tagú, beállítható baba, mely a XVIII. században igen sikeres londoni szobrásznak L. F. Rouibillacnak birtokából került a múzeumba. 70 A kisméretű babának a ruhái is megmaradtak, nyilván a mester kisebb modelljei, vázlatai elkészítéséhez használta fel a testén a foszlásnak indult vászonhuzatot is megőrzött babát, melynek különféle parókái a női és férfimodellek megmintázáshoz egyformán felhasználhatók lehettek. Hogy a mozgatható tagú «Gliederpuppe» a XVII. századi németalföldi festészetben a művészek fontos segédeszköze volt, azt már Julius Schlossernek a reneszánsz festőműhelyekről szóló cikkében említett drezdai A. van Ostade «A festő mutermében» c. 77 1663-ban készült képének jobb oldalán ábrázolt, mozgatható tagokkal ellátott baba is mutatja. Hogy ezeket a babákat a genre-festők kompozícióikhoz felhasználták, azt Grinten útmutatásai alapján Buytewech, Terborch, Jan Steen és mások művein könnyen 69 Ua. III. 760. 10. sz. 70 Ua. I. 239. 71 Ua. II. 398. 72 Ua. II. 714. 73 Ua. III. 897. 74 Ua. III. 993. 75 Ua. I. 276. A század vége felé a leltárakban előforduló babák száma egyre szaporodik. A fenti felsorolás nem törekszik teljességre. Két ilyen babát említ S w i 11 e n s, P. T. A. : Beeiden en ledepoppen in de schilderkunst. Maandblad voor Beeidende Künsten, XXIII, 1947. 280. Cornelis van der Voort tulajdonában. Ezek életnagyságú férfi- és nőbabák voltak. Halála után Pieter Pietersz.-hez Cornelisz. mesteréhez jutottak, tehát egy-egy baba több generációt is szolgált. Ilyen lehetett az id. Terborch küldeménye is fiának. Ld. a 64. sz. jegyzetet. 76 L. F. Roubillac lyoni születésű szobrász javai között maradt egy « small lay-man», mely halála után Richard Frouche tulajdonába került. A baba ruháival és eredeti dobozával együtt ma a londoni városi múzeum kiállításán látható (ltsz.: 29.130). 77 Tölgyfa, 38x35,5 cm. 1754-ben került a párizsi de la Bouxière gyűjteményből a Drezdai Képtárba. Ltsz.: 1397.
