Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 30. (Budapest,1967)
HARASZTI-TAKÁCS MARIANNA: Aktkompozíciók és modelljeik
tómiai pontosságú. Egyesítik magukban az antik hagyományon alapuló olaszos szépségeszményt és az északi művészet aprólékos ábrázolásmódját. Dürer Ádám és Éva-metszete, Lucas van Leydennek a 30-as években készült akt-párjai és az erényeket megszemélyesítő nőalakjai vitathatatlanul emlékeztetnek azokra a különös, finom aprólékossággal faragott fa-babákra, melyekről először A. Weixlgärtner állapította meg, hogy Dürernek nemcsak proporciós tanulmányaihoz, de aktábrázolásaihoz is szolgálhattak modellként. 19 Weixlgärtner ebben a korai, a kérdést első ízben felvető cikkében nagy apparátussal bizonyítja be, hogy Dürer néhány rajzán mozgatható tagú modell-babákat ábrázolt és más rajzairól is levonja azt a következtetést, hogy a festő „Gliederpuppe" után dolgozott. A témára a kitűnő kutató egy fél évszázad után ismét visszatért és a közben megjelent publikációkat is figyelembe véve egész csokorravalót gyűjtött össze olyan fából készült, szobrászilag kidolgozott babákból, melyek a kutatók egybehangzó véleménye szerint a XVI. század első felében német területen készültek. 20 A teljesen ruhátlan női és férfi alakú babák belsejében bonyolult zsinórszerkezet van, mellyel nemcsak fejük és végtagjaik, de kéz- és lábujjaik, egyeseknél még az alsóajkuk is mozgatható. A Weixlgärtner által is publikált, ma is az innsbrucki múzeum kiállításán látható bájos baba-pár (39. kép) akár egy XVI. századi német metszet mintaképe is lehetne, mely tetszés szerint az első emberpárt, Venust és Marsot vagy más, ruhátlanul ábrázolható figurákat kívánna bemutatni. Dürerről — elméletben — tudjuk, hogy készített ilyen proporciós tanulmányként szolgáló babát, melyet egy drezdai rajzában ábrázolt is. 21 Az irodalmi forrásokban pedig három ilyen modellbaba (mannequin) került Dürer nevével kapcsolatba. Az egyik, ma is létezik. Ez a XIX. század végén bukkant fel Conde Valencia de Don Juan gyűjteményében, aki egy szobrász özvegyétől vásárolta. A férfi-baba 1950-ben a madridi Pradóba került, onnan a Casa del Grecóba Toledóba. 22 A 23,7 cm nagyságú emberke eredeti fenyőfaszekrénykéjén Sanchez Cantón három cédulát talált. Az elsőn késő XVI. századi írással «Maniqui di Alberto Durero» felírás olvasható. A második, XVIII. századi írású cédula ugyancsak Dürer nevét, míg egy harmadik cédula-maradvány «Corado» feliratot 23 őrzött meg. A babát 1892-ben Madridban az «Exposicion Historico-Europeá»-n kiállították, képét közölték a kiállítás képes ismertetőjében. 24 Típusában a Weixlgärtner által 1954-ben publikált berlini, innsbrucki, lipcsei babákhoz hasonló. A második modell-babáról csak annyit tudunk, hogy 1657-ben igen magasra, 100 holland forintra értékelték Johannes de Renialme amsterdami műkereskedő hagyatéki leltárában, ahol mint egy «half houten mannetje van Albert Dürer» szerepelt. 25 A harmadik baba ma már eltűnt a kutatók szeme elől. Egykori tulajdonosa, a bécsi Alexander Posonyi publikálta 1864-ben a 9 cm nagyságú, madridihoz hasonló felépítésű női figurát 26 és azt a Praun-féle hírneves nürnbergi műgyűjteményből származtatta, mely19 Weixlgärtner, A.: Dürer und die Gliederpuppe. Beiträge zur Kunstgeschichte. Franz Wickhoff gewidmet. Wien, 1903. 86. 20 W e i x 1 g ä r t n e r, A. : Von der Gliederpuppe. Göteborgs Konstmuseum Arstryck. 1954. 39. 21 Weixlgärtner, A.: Dürer und die Gliederpuppe. I. m. 141. 43. 22 Sanchez Canton, F. J.: Un maniqui del Siglo 16. Archivio Espanol de Arte XXV. 1952. 101 kk. 23 M i c h i e 1, E. : Deux mannequins en bois du XVI e siècle. Gazette des Beaux-Arts, 31 k. 1904. 135 kk. 24 Las Joyas de la Exposicion Historico-Europea. Madrid, 1892. CX. tábla. 25 Bre diu s, A.: Künstler Inventare. Haag. 1915—1922. V. 1915. I. 239. 26 Handzeichnungen nebst zwei plastischen Werken von A. Dürer, Wien, 1864.
