Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 30. (Budapest,1967)
HARASZTI-TAKÁCS MARIANNA: Aktkompozíciók és modelljeik
nini azt állítja, hogy a nagy festők megszabadították magukat a valóságtól. 8 Még ennél is határozottabb állást foglal a manierizmus németalföldi teoretikusa, Carel van Mander, maga is gyakorló művész. Carel van Mander művészeti elveinek zöme a reneszánsz teoretikusainak tanain alapul. De arról beszél, hogy a fiatal művészeknek kevés alkalmuk van a figurális kompozíciók készítésére, mert a megrendelők elsősorban arcképet készíttetnek, így a művészek, hogy megélhetésüket biztosítsák a művészet mellékútjára («sijd-wegh») tévednek. 7 A manierista művész tehát a természet utáni arcképfestést a figurális kompozíciókkal szembeállítva, alacsonyabb rendűnek vallja. Kevéssel Carel van Mander megállapítása előtt jelent meg Sir Philip Sidney, az angol manierista irodalom legjelentősebb képviselőjének «Apology for Poetry»-je, melyben az inspiráció nélküli költőket olyan festőkhöz hasonlítja ; «who counterfeit only such faces as are sette before thern». 8 Mindehhez hozzátehetjük azt is, hogy természet utáni arcképet maga Michelangelo sem készített ; manierista jellegű arckép, mint Bronzino, Parmigianino, Pontormo par excellence manierista képmásai, németalföldi mestertől szinte egyáltalán nem maradt ránk. Nyilván a közönség, mint erre Carel van Mander is céloz, természethez kötődő ábrázolásokat kívánt a festőktől. Ilyenformán az északi manierista mesterek esetében a művészeti eszmény és a művészeti gyakorlat teljes egyetértéséről, összhangjáról beszélhetünk. Amikor tehát a manierizmus látszólag a reneszánsz művészet elemeit fejleszti tovább, azokból kiindulva jut el egy bonyolultabb képalkotáshoz, komponálási módhoz, színösszeállításhoz, nemcsak az érett reneszánsz továbbfejlesztőjeként lép fel, hanem már új eszményt is kíván képviselni. Ha megvizsgáljuk akár az olasz, akár az Alpokon túli manierista mesterek alkotásait, azt tapasztaljuk, hogy kiindulásként valamennyien az érett reneszánsz nagy mestereit, Michelangelót, Raffaellót, Tizianót és a velencei cinquecento kisebb művészeit választották. A második nemzedék, különösen északon, sokat merít a firenzei és észak-itáliai manieristák, de különösen az egyértelműen manieristának nem nevezhető Tintoretto művészetéből. Egész festményeket másoltak az északról Itáliába kerülő fiatal festők, motívumokat, kompozíciós fogásokat, csoportokat vettek át festményeikre, metszeteikre, hogy azután ott — több vagy kevesebb sikerrel — egy újabb korszak művészi kifejezésére használják fel azokat. Tudjuk, hogy Tiziano egyes képeiről való figurák milyen mértékben terjedtek el az «oltramontani»-k képein, ,J hogy másolatok és metszetek útján még emberöltőkön túl is továbbéltek, mint a madridi «Venus-ünnep» puttói, melyekről Poussin még Rómában több másolatot készített és azután számos korai képének gyermek-figuráiban felhasznált. 10 0 A r m e n i n i, G. B. : De'veri precetti della pittura libri tre. Ravenna, 1587. Idézve az 1823-as kiadás alapján, 211. 'Mander — Hymans: Le livre des peintres. I — II. Paris, 1885. II. 172. «Malheureusement, dans les Pays-Bas surtout de nos jours, les artistes trouvent peu d'occasions de produire dans des compositions et les jeunes gens ne peuvent exceller dans la figure ou le nu, car on leur demande surtout des portraits. Il en résulte que, la soif de gain et les nécessités de la vie aidant, ils prennent la chemin secondaire («sijd-wegh») de l'art n'ayant ni le temps, ni l'envie de poursuivre la perfection dans la grande voie de la peinture historique.» 8 Sidney, Sir. Ph. : Apology for Poetry. Idézi R e z n i c e k, E. K. J. : Die Zeichnungen von Hendrik Goltzius. Utrecht, 1961. 38. u Elsősorban a sokszorosító grafika rendkívüli népszerűsítésének és széles körű terjesztési lehetőségének köszönhető, hogy Tiziano, főként mitológiai tárgyú kompozíciói oly erős hatást gyakoroltak az Alpokon túli festészetre. 10 «Fecerö ancora studio sopra il Giuoco de gli Amori di Titiano del Giardino Ludovisi, che orasitrovain Ispagna. . .» Vö.: B e 11 o r i, G. P.: Le vite de' Pittori Scultori et Architetti moderni. Roma, MDCLXXII. 412. Poussin több festményén megtaláljuk az Andriosok szendergő menádját, Rubens pedig az egész Venus-ünnepet lemásolta.
