Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 29. (Budapest,1966)
MOJZER MIKLÓS: MS mester nyolcadik táblaképe
tárgyon mindig túlmutató költői fantáziájáról ismerhetünk fel elsősorban. Ez a különösen egyéni képzelet mindig újabb és újabb megoldásokon dolgozik és főleg a színekkel kísérletezik. Közép-Európa keleti felén a dunai iskolát megelőzően MS mester kétségtelenül a legnagyobb és legváltozatosabb kolorista. Ilyennemű kiválóságának eszköze az a virtuóz gyantás tempera lazur-technika, amely eddig ismert képein érzékeny-remegő színhatásával annyira megfelel a festő ideges-stilizáló rajzmodorának. Amennyire oldott a stílusa gomolygó vonalaiban, annyira finom és sokszor áttetsző a színeiben is. Ahol aranyat is alkalmaz, ott a világos színhatásokat kedveli. Az utolsó nagyok közé tartozik, akik még szívesen használják az aranyhátteret. Nála ez nem tűnik régiesnek: az arany csak egy szín — ha tán a legnemesebb is —, amely csillogni segíti a többit —, nem elvonatkoztatott. S ha a hátteret alkotja, mustra nélküli, sima. Anélkül, hogy gondolkoznánk rajta, láttán elhisszük, hogy az ég sem kék, hanem aranyszínű s ragyog. A többi szín is ilyen: anyaghoz kötődő ugyan, de annyira fénylő, mint a kora-középkori mozaikokon vagy üvegablakokon szerette látni a szemlélő. 23 Itt utoljára lobog fel a késő-középkorban az évszázadokkal korábbi drágakő- és zománcjellegű táblaképfestésnek értékszimbolikával rögződő fénye: a színek drága anyagokhoz kötődő tulajdonságukkal maguk is értelem, jelentés hordozói. MS mester keze nyomán is hajlandók vagyunk őket «önmagukban» vagy rajtuk túlmutató értékekben, értelemben mérni s csak azután a tárgyi valósághoz. A keresztény művészet leghagyományosabb ikonográfiái szokásai mellett a színekét is azokhoz hasonlóan utoljára foglalja még szorosan összefüggő egységbe MS mester. 24 Ez a sokrétű értelmi-festői egység látszik megvalósítandónak a művész előtt, aki ideális céljai eléréséért tán többször dolgozik haladottabb eszközökkel, mint aminők káprázatos, de igazában régies eszményei. MOJZER MIKLÓS 23 Két kitűnő összefoglalás : Dannenberg, H.: Die farbige Behandlung des Tafelbildes in der altdeutschen Malerei von etwa 1340 bis 1460 unter besonderer Berücksichtigung des Mittelrheins. Karcag, 1929. 53 skk., és Haupt, G.: Die Farbensymbolik in der sakralen Kunst des abendländischen Mittelalters. Dresden, 1941. 43 skk. 24 Az MS mesteri színvilág alaposabb jellemzése későbbi feladat, amelynek megoldásához az eddig ismert műveken kívül további alkotások vizsgálata szükséges. Egyelőre csak azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy MS mester ismert nyolc táblaképén a XV. századi északi táblaképfestészet sokszínű, lokális színfoltokban élő koloritját a toruni kép esetében barnás-sötétes, — a Selmecbányái táblákon világos-zöldes-aranyos tónusos egységbe foglalja, amelyen belül a színek régies «ikonológiai>> értelmüket is megtartják. Egyes színek alkalmazására kitértünk: Művészettörténeti Értesítő XIV, 1965. 97—106.
