Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 29. (Budapest,1966)
BALOGH JOLÁN: Német gótikus szobrok
NÉMET GÓTIKUS SZOBROK A Régi Szoborosztály középkori német szoborgyűjteménye lassan alakult ki. Az első gótikus német mű — Szt. Sebestyén tölgyfaszobra az Alsó-Rajna vidékéről — 1896-ban került Múzeumunkba. A jó kezdetnek azonban sokáig nem volt folytatása. Mígnem húsz évvel később Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum egykori kiváló főigazgatója néhány szerencsés, külföldi vásárlással megalapozta a gyűjtemény német részét. Ekkor oly elsőrangú darabok kerültek gyűjteményünkbe, mint a gótikus «Szép Madonna» (1916), Mária és János tölgyfaszobrai Köln vidékéről (1916), Riemenschneider színes Madonna szobra (1923) és még számos más kisebb szobormű. Több évtizedes szünet után 1952-ben jutott német gyűjteményünk újabb jelentős gyarapodáshoz, amikoris megvásárolhattuk a többalakos Krisztus siratása csoportot (XVI. század első negyede). Ezt követte még több új szerzemény: Péter apostolt ábrázoló fejtöredék a XV. század végéről (1957), dél-tiroli feszület a XIV. századból (1962), apostol-szobor a XV. század végéről, osztrák mestertől (1962) és végül egy bájos ülő Madonna-szobor (1964) a XV. század második feléből feltehetőleg ulmi mestertől. Az új szerzemények jelentősége szükségessé és kötelezővé teszi közlésüket, problémáik felvetését és lehető megoldását. Ugyanígy szükséges néhány régebbi darab meghatározásának a revíziója, illetőleg a kiegészítése. Az új szerzemények között időrendben a legelső, egyben egész német gyűjteményünk legrégebbi darabja egy feszület 3 (20. kép), mely hiteles közlés szerint Dél-Tirolból Merán környékéről származik. A finoman faragott Krisztus-corpus karcsú, vékony, szinte törékeny, a test formái laposak, síkszerűek, a mellkas vonalasán mintázott, két karja vízszintesen kitárt, lábai csendes nyugalomban egymásra helyezettek. Jóllehet a szenvedő Krisztus-típusba tartozik, mégis sokat megőrzött a Christus triumphans régebbi, románkori típusából. A vízszintesen kitárt karok és a síkszerű mintázás a románkori feszületek öröksége. 2 A test könnyed felemelkedése pedig arra a feszület-típusra emlékez1 Ltsz. 62.9. Mérete: 112 cm. Anyaga: vörösfenyő. Színezése: a testszín narancsvörösen alapozott, rajta szürkésfehér szín maradványai, a lepel világos kék, arany széllel. Az eredeti festékréteget Deák Klára restaurátor hozta felszínre a sötétbarna átfestés eltávolításával (1964). Provenienciája : Dr. Bäsch Lóránt gyűjteménye. Bäsch 1926-ban Meránban vette egy festőművésztől. Az utóbbi közlése szerint a Merán fölötti Passeiertal egyik kápolnájából származik (Bäsch levele, 1962. aug. 1. Szépművészeti Múzeum, Irattár, 816/1962. sz. akta.) Állapota: a fejtető a töviskoronával, és a karok felső része kiegészítés, úgyszintén a két kéz ; a bal lábfejről egy ujj hiányzik. A koponya és a két kar hiányzó részei tűzben pusztultak el, ezt égési nyomok bizonyítják. — Irodalom : A Szépművészeti Múzeum 1962-ben. A Szépművészeti Múzeum Közleményei. 23, 1963.159. (új szerzemény) ; Balogh J.:A Szépművészeti Múzeum Régi Szoborosztályának állandó kiállítása. II. rész. Északi iskolák. Művészet. V/8, 1964. 36. (déltiroli mester, XIV. század); B a 1 o g h J. ; A Régi Szoborosztály állandó kiállítása. II. rész. Északi iskolák. A Szépművészeti Múzeum Közleményei. 26, 1965. 137. 2 L. azt a típust, melyet a Brindisiben levő (Duomo, Cappella del Crocefisso), német mestertől származó feszület (1250—1275) képvisel. Francovich, G. de: L'origine e la diffusione del crocifisso gotico doloroso. Kunstgeschichtliches Jahrbuch der Bibliotheca Hertziana. II. 1936. 174.
