Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 28. (Budapest,1966)
GARAS KLÁRA: Giorgione és giorgionizmus a XVII. században. III.
gyér adatok, egyetlen hiteles műve, az 1511-ből s/ignált lendinarai oltárkép (58. kép) semmiképpen sem indokolják ezt a feltevést. Mancini szerény képességű, a lendinarai kép tanúsága szerint Bellini konzervatív stílusát utánzó, gyenge rajztudású mester volt, akinek semmi esetre sem tulajdoníthatunk olyan remekműveket, mint a leningrádi portré, vagy a müncheni hagyományosan ugyancsak Giorgione s olykor Pálmaként is szereplő Szőrmeköpenyes férfiarckép. A Mancini fikció tarthatatlanságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy a különböző szerzők által neki tulajdonított müvek — például a több változatban ismert Szerelmespár (Drezda, Budapest, 59. kép) a Borghese-gyűjtemény Buffonjai, a Louvre-beli Santa Conversazione) stb. annyira eltérő stílusúak, jellegűek és korúak, hogy semmiképpen sem olvaszthatok egyetlen festő oeuvre-jébe, s az egyes szerzők egymástól nagyon is eltérően állítják össze ezt az oeuvre-t. Minthogy pedig a Muselli arcképről és változatairól meg kellett állapítanunk, hogy nem önarckép, következésképpen nem Dominicus nevű festő alkotása, a Mancini koncepció egyik alappillére dőlt meg, s nincs a legcsekélyebb okunk őt tekinteni a XVI. század elejei erősen giorgioneszk arcképek mesterének. 25 Ha azután sikerült tisztáznunk a zavart keltő félreértést : a Muselli portré nem önarckép, nem Domenico Mancini, nem is Domenico Capriolo s nem is okvetlenül egy Domenico keresztnevű festő műve, megkísérelhetjük a probléma tényleges megoldását, a mű mesterének és ábrázoltjának meghatározását. Megnehezítette ezt az eddigiek során az alaptévedésen kívül az a körülmény, hogy az egyes példányokkal soha sem foglalkoztak behatóan, a leningrádi változatot csak restaurálás előtti, viszonylag rossz állapotában s főként rossz reprodukcióról ismerték. 2 " Magas művészi kvalitása, kompozíciójának gazdagsága és újszerűsége, kifejezésének ereje, a színezés elevensége azonban meg kell hogy győzze a szemlélőt: jelentős mester alkotásával áll szemben. Értékét, jelentőségét úgy látszik kezdettől fogva ismerték, erről tanúskodik a készült variánsok, másolatok nagy száma. 27 Az 1512-es évszám tanúsága szerint nem lehetett Giorgione műve (megh. 1510), kétségtelen azonban, hogy a legszorosabb kapcsolatban áll az ő művészetével. Nem csodálkozhatunk azon, hogy a XVII. században, amikor a sajátkezű Giorgionék s a közvetlen giorgioneszk alkotások között a határvonalat már nem igen ismerték, Giorgione műveként méltatták és másolták, hasonló volt a helyzet számos más, Giorgione stílusát követő festménnyel is. Ugyanakkor azonban, amikor világosan érzékeljük, a leningrádi portrénak a Giorgione arcképekkel pl. a budapesti Broccardo portréval (60. kép), a braunschweigbudapesti Önarcképpel stb. való rokonságát, számot kell adnunk azokról az elemekről is, amelyek Giorgionén időben és stílusban túlmutatnak. Mindenekelőtt utalnunk kell a be25 Meggyőzően Mancininek tulajdonítható a lendinarai oltárképpel szorosan egyező stílusú «santa conversazione» Firenzében C. Gamba gyűjteményében. Puha formáival, elmosódott ábrázolásmódjával teljesen elüt Mancini feltételezett további alkotásaitól. Gamba, C. (i. m. 212) pl. Mancininek tulajdonítja a Muselli-arcképet, a Budapest—Drezda—Motta di Livenza-i Házaspárt, a bécsi Hegedűst és a Pal. Venezia Kettős arcképét. F i o c c o-nál (i. m. 122. old., 27—40. kép) Mancini műve a Házaspár, a Motta di Livenza-i Szerelmespár lanttal, a római kettős arckép, a bécsi Hegedűs, de Capriolo a Muselli arckép és a Borghese gyűjtemény Pásztora. L o n g h i R. (Vita Artistica. 1927. II. 24.) viszont a Mancini együttesbe sorolja a Borghese Pásztorokat (Buffon) is. B e r e n s o n, aki a Muselli-arcképet Capriolo művének tartja (i. m. 107.), a már említetteken kívül Manciniként idézi pl. a Louvre-beli Santa Conversazionét (korábban Giorgione vagy Sebastiano del Piombo), a chantillyi Adultérât, az 1510-ből datált ifjú képmást a Pal. Borghesében stb. Ezzel szemben Wilde, J. : i. m. 116. „Als Ergebnis der Analyse des Jünglingsporträts darf wohl ausgesprochen werden, dass sein Maler nicht mit Domenico Mancini identisch sein kann." 2S A leningrádi festmény reprodukciója Wildénél, Gambánál (i. m. 93, ill. 163. kép) teljesen hamis fogalmat ad. A képet magát sem Wilde, sem Gamba, sem Gombosi stb. nem látták tanulmányuk megírása idején. 27 F i o c c o, G. : i. m. 122. «Dato il numero délie copie e la diligenza delle ripetizioni, incomprensibili per un opera che non fosse stata assolutamente eccezionale».
