Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 28. (Budapest,1966)
GARAS KLÁRA: Giorgione és giorgionizmus a XVII. században. III.
a század tizes éveitől 1740-ben bekövetkező haláláig s mintegy 400 festményből, csaknem 10 000 rajzból álló kollekcióját minden idők egyik legjelentősebb műgyűjteményének kell tekintenünk. Az 1729—1742 közt kiadott metszetkiadvány az ún. Recueil Crozat és az 1755. évi árverési katalógus alapján Crozat tulajdonában az egykori Muselli gyűjtemény kb. hat festményét azonosíthatjuk, köztük a fentiekben idézett, Giorgione műveként számontartott Férfiarcképet is." Utóbbit az angol festő, Jonathan Richardson, 1722-ben megjelent művészeti útleírásában említi a Crozat gyűjteményben." Képünk s a Crozat gyűjtemény további története közismert. A gyűjtemény zöme Pierre Crozat egyik örökösének, Joseph Antoine Crozat, Thiers bárónak tulajdonából 1772-ben vétel útján Nagy Katalin cárnő birtokába, a leningrádi Ermitage-ba került. 8 Az Ermitage renaissance termeiben kiállított életnagyságnál valamivel nagyobb festmény felépítésének bravúrjával, színei gazdagságával s páratlan kifejező erejével érthetővé teszi a XVII. századi források különleges méltatását, a festmény egykori hírnevét. Annál érthetetlenebb azonban, hogy jóllehet a renaissance portréfestészetének egyik kiemelkedő alkotása, a szakirodalom sohasem tisztázta a vele kapcsolatos problémákat s különböző elfogadhatatlan feltevések váltogatása után, hallgatólagosan az ugyancsak elfogadhatatlan s indokolatlan Domenico Mancini attribucióval tartja számon. Egy kőmellvéd mögött bal háromnegyed profilban a nézővel szembefordulva nemes vonású fiatal férfit látunk, vállára omló dús barna haján kék mintás fekete bársony sapkában. Bő ujjú, sárga-vörös ruhája alatt a nyaknál fehér inge látszik, hátán és a háttér felé fordított jobb vállán szőrmegalléros köpenyt visel (53. kép). Mindkét kezével szalagokkal összefűzött kis könyvet tart a mellvéden maga előtt. Mögötte a hátteret gazdag oszlopos architektúra zárja le, balra a diadalívszerű nyíláson keresztül kitekintés nyílik egy észak-olasz városka templomára s templomterére, míg jobb felől a fal széles fülkenyílását egy fejnélküli s csonka karú női szobor alakja tölti be. Végül jobbra elől a mellvéden arany médaillon látszik «MDXII DOMINICUS A XXV» körfelirattal. 9 A XVI. század tizes éveiből alig találunk az olasz festészetben portréábrázolást, amelynek gazdagsága, szépsége a leningrádi festménnyel vetekedhetne. Jelentősége éppen keletkezésének viszonylag korai voltában rejlik (Raffael Castiglione portréja 1516., Piombo Hegedűse 1518.) s abban a körülményben, hogy szokatlanul gazdagon, bőséges utaló elemekkel mutatja be ábrázoltját. Sajátos módon azonban éppen ezeknek az utaló elemeknek a téves interpretálása, illetve figyelmen kívül hagyása vezetett a kép félreismeréséhez, hibás meghatározásához. E jelek helytálló magyarázatával s a kép egykor említett, illetve ma is ismert változatainak ismertetésével, úgy gondoljuk, közelebb kerülhetünk a probléma megoldásához s egyben a renaissance arcképfestészet néhány fontos kérdésének a tisztázásához. A Giorgionénak tulajdonított festményről már a XVI—XVII. században, s azután a XVIII. században is több másolatot, változatot ismertek, s a leningrádi példány mellett ma is három további variánst sorakoztathatunk fel. 1657-ben Scanelli a Muselli (leningrádi) képpel egy teljesen azonos s ugyancsak Giorgionénak tulajdonított példányt említ a velencei Pisani gyűjteményében. 1 " Nem 6 Catalogue des tableaux du Cabinet de M. Crozat, Baron de Thiers. Paris, 1755. Gabriel de St. Aubin rajzokkal illusztrált katalóguspéldányában a leningrádi arckép világosan felismerhető. L. D a c i e r, É. : Catalogue de ventes et livrets illustrés de Salons par Gabriel de Saint Aubin. Paris, 1909. 7 Richardson,J. : An Account of Some of the Statues, Basreliefs, Drawings and Pictures in Italy. London, 1722. 9. 8 Az Ermitage-ba került képek közül a Muselli gyűjteményből származik Moretto Hit képe, Feti Assuntája és Vak Tóbiása, Garofalo Sírbatétele stb. <J 117x85 cm, n° 21. Goszud Ermitazs, Otdel zapadnoeuropejszkovo iszkusztva. Katalog Zsivopiszi. Moszkva, 1958. I. 128. '"Scanelli, F. : i. m. 212.
