Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 28. (Budapest,1966)
ENTZ GÉZA: A kalocsai székesegyház faragványai
A faragványok egyenkénti leírása után sor kerülhet a következtetések levonására. Erre annál is inkább szükség van, mivel a kereken egy és valamivel több, mint fél százada lefolytatott két ásatás eredményeit csak igen hézagosan ismerjük s egyelőre újabb hitelesítő régészeti kutatásra aligha kerülhet sor. A faragványok vallomása tehát szinte az egyetlen lehetőség arra, hogy a két kalocsai székesegyházról eddig tudottakat valamivel továbbfejleszthessük. Az első, XL századi bazilikához csupán egyetlen töredék kapcsolható, mégpedig az 1. számú indadíszes párkánytöredék. Henszlmann világosan rámutatott, hogy e faragvány nem tartozik a XIII. századi templomhoz és még erősen antik, ahogyan ő mondja, bizánci jellegű. Foerk is kiemeli ókeresztény vonásait. E bőségszarura emlékeztető, hullámvonalban elrendezett levéldísz nem egyedülálló emlékanyagunkban. Teljesen azonosnak mondható tükörképes töredéket talált Gerevich László, mely a Várnegyedben, az akkori Nándor, ma Peterman bíró utcában a 6. számú ház falában került elő másodlagos elhelyezésben. 24 Mivel a Szépművészeti Múzeumban levő töredék kalocsai eredete éppen a hátoldal XIII. századi falpillérlábazatnak való átalakítása következtében kétségtelen, a budavári darab is valamilyen módon Kalocsáról származik. A kalocsai darabbal mind felépítésben, mind formában egyezik a Magyar Nemzeti Múzeum egy, a leltár szerint ismeretlen helyről származó s jelenleg a Múzeum főlépcsője előtt kiállított párkánytöredéke. 20 Megvan rajta a felső apró levélsor. Az indás fríz a faragvány hosszú oldalán karcsú levelekre bomlik, de az alapforma a kalocsaival azonos. Mintha ez utóbbi sommás levélmintázása a Nemzeti Múzeum példányán részletesebben volna kidolgozva. A levéldísz alatt megtalálható a finoman kiképzett lemeztagokból és hornyokból álló lezáró rész is. A sávok részméretei és így a teljes magasság is pontosan egyezik a kalocsai darabbal. A töredék jobb oldalán a díszítés derékszögben befordul. Ez az oldal teljesen azonos a kalocsai és budai darabokkal, vagyis a középső fríz levelekre való bontása helyett ismét a másik két töredéken látható sommás megmintázás tűnik fel. A három szóban forgó faragvány tehát egyazon építészeti díszítés, valószínűleg párkány töredéke. A Nemzeti Múzeum-beli példány hosszú oldalának frízéhez kapcsolta Dercsényi a székesfehérvári bazilika egy törpe árkádívének töredékét. 20 Az indadísz valóban hasonló. Fiatalabb megoldásnak látszik a kolozsvári Múzeum kőtárának első termében kiállított faragvány. 27 A növényi díszítés ezen stilizált tokokból kibuggyanó, vékony levélsorból áll, mely főként a Nemzeti Múzeum töredéke hosszú oldalát idézi emlékezetünkbe, de a többivel is rokon. Hornyok és lemeztagokból alakított zárórésze ismét kapcsolódik a szóban forgó darabokhoz. Az elmondottakból következik, hogy ez esetben egy elég zárt faragványcsoport rajzolódott ki előttünk, mely a díszítés kompozícióját és elemeit illetően határozottan összetartozik. Időben a kalocsai párkány látszik a legrégibbnek. Ezt követi a székesfehérvári törpe árkád. Legfiatalabb a kolozsvári példány. A kalocsai fríztöredék a XIII. századnál biztosan korábbi, hiszen hátoldalát a második székesegyházban másodlagosan falpillérlábazatként használták fel. XI. századi eredete nemcsak a kalocsai székesegyház építéstörténete, hanem annak a rokonságnak alapján is valószínűsíthető, amely levéldísze és két Zalavárról származó XI. század első feléből származó fehér márvány indás töredék között állapítható meg. 28 A fentiek értelmében a Szépművészeti és a Nemzeti Múzeum töredékei, valamint a budavári darab a kalocsai XI. századi székesegyház párkányának tartozékai lehettek. 21 Képét közölte Gerevich L. : a Budapest c. folyóirat 1945. évfolyamában a 31. lapon. 25 Képét közli Dercsényi D. : A székesfehérvári királyi bazilika. Budapest, 1943. 80. kép. Leltári száma: 60.250 c. 26 Uo. 93—94, 121. old., 79. kép. "Balogh J. : Kolozsvár műemlékei. Budapest, 1935. 10. old, 8. kép. 28 E n t z, G. : Un chantier du XI e siècle à Zalavár. Bulletin du Musée Hongrois des BeauxArts, 24, 1964. 27—28. old., 18—19. kép.
