Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 27. (Budapest,1965)
GARAS KLÁRA: Giorgione és giorgionizmus a XVII. században, II.
Az Aldobrandini-leltárakban idézett Giorgione-arcképek azonosítása a leírások szűkszavúsága miatt igen nehéz feladat. Az egykori Önarcképet, a « Quadro in tela con un ritratto di un vecchio »-t a « Donna vestita alla veneziana »-t lehetetlen ma már felismerni. Nem kis probléma a « Ritratto del gran capitano » meghatározása sem. 28 Azonos volt-e ez utóbbi a Vasari által is említett portréval, melyet Giorgione a nagy kapitányról, Gonsalvo Ferrantéról Velencében festett, vagy pedig, minthogy azt a hadvezér állítólag magával vitte Spanyolországba, változata, másolata volt? A Giorgionénak tulajdonított számos fegyveres, páncélos hadvezér-portré melyik típusához tartozott? Glyan kérdések, amelyekre sajnos nem ismerjük a feleletet. A XVII—XVIII. századi római útleírások nem adnak számot sem a Doria-Pamfiligyűjteményben, sem a Borghese-Aldobrandini-képtárban az Aldobrandiniek egykori Giorgione-portréiról s így meglehetősen bizonytalannak látszik az a feltevés is, hogy a Palazzo Doria olykor Lottónak is tulajdonított, levelet tartó velencei férfiarcképe az inventárban « Huomo vestito di nero con zazzera et una scrittura »-megjelölessel idézett Giorgione-képmással azonos. 29 Még oly szűkszavú leírásából sem maradhatott volna el a szakáll vagy sapka említése, s a velencei zazzera fogalmát is hosszabb hajviselettel hozzuk kapcsolatba. Általában a Giorgionéra visszanyúló arcképtípusok meghatározása, a portréfestő Giorgione művészetének közelebbi és pontosabb körvonalazása még korántsem megoldott feladat, s úgy tűnik, ezen a téren a források és fennmaradt művek behatóbb vizsgálata még további lehetőségeket és eredményeket teremthet. Bizonyos segítséget nyújt ebből a szempontból a seicento harmadik nagy római gyűjteményének, a Ludovisi-gyűjteménynek s a Ludovisi-inventár Giorgione-attribúcióinak vizsgálata. Ellentétben a Giustiniani- és Aldobrandini-gyújteményekkel, Lodovico Ludovisi kardinális (1595—1632) egykor nevezetes műkincseire vonatkozóan eddig hiányoztak az adatok, s az 1633-ban összeállított hagyatéki leltár sem volt közzétéve. 30 A kardinális XV. Gergely pápa unokaöccse volt s fölemelkedése, gyűjtőtevékenysége rövid időre korlátozódott. 1622-ben vásárolta meg a Villa Ludovisi területét, ahol 1632-ben bekövetkezett haláláig csodálatos antik szobrokból s értékes festményekből álló gyűjteményt halmozott fel. 1632. évi végrendelete szerint örököse, fivére, Niccolo Ludovisi (megh. 1664) a hagyaték egy részét elidegeníthette, más részét azonban meg kellett őriznie. Ekkor készült a részletes és szakszerű hagyagyűjtemény árverésén Christie-nél 1885. 113. sz., a leírásból megállapíthatóan az « Aranykor* szerepelt «Solomon and attendants» meghatározással. Gould, C. : The SixteenthCentury Venetian School. National Gallery Catalogues. London, 1959. 42. 28 Aldobrandini inv. 1626. 155., 128., 103., sz., 1682. 206., 391. sz. 1626. 130. sz., 1682. 386. sz. «Ritratto del gran Capitano», ill. «un quadro in tela del Sg Capitano alto palmi tre et un quarto.» 29 Aldobrandini inv. 1626. 104. sz., 1682. 316. sz. «Ritratto di Uomo vestito tutto di nero all'antica che tiene in mano una carta scritta con un sonnetto». Vasi, P. M.: Itinerario istruttivo di Roma. Roma, 1794. 88. R a m d o h r, B. : Mahlerei und Bildhauerei in Rom. Leipzig, 1798. II. 181, említ egy Giorgionénak tulajdonított arcképet a Palazzo Doriában illetve a Villa Aldobrandiniben. 30 Invent ario delle Masseritie, quadri, statue et altro che sono alla Vigna dell Ecc mo S Pnpe di Venosa a Porta Pinciana. Archivio Boncompagni-Ludovisi, Inventarium Bonorum repertorum post obitum Ludovici SBC. Cardlis Ludovisi. Róma, Archivio Vaticana. A következőkben közli Garas K. a Burlington Magazine-ben A gyűjtemény történetére vonatkozóan 1. még Pelissier: Un inventaire inédit des collections Ludovisi à Rome. Société des antiquaires de France. III. 1892. 173; S c h r e i b e r, Th. : Die antiken Bildwerke der Villa Ludovisi in Rom. Leipzig, 1880. F e 1 i c i, G.: Villa Ludovisi in Roma. Roma, 1952. 7 Bulletin 27 97
