Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 27. (Budapest,1965)
GARAS KLÁRA: Giorgione és giorgionizmus a XVII. században, II.
Jóllehet egyes darabok már korábban is gazdát cseréltek, az 1790-es évektől kezdve a Pamfili-, de különösen a BorgheseAldobrandini-gyűjtemény jelentős része került külföldre, mindenekelőtt a nagyon is tevékeny angol kereskedők, megbízottak, rezidensek stb. tulajdonába. A fennmaradt Doria-képtár s a Borghese-gyűjtemény az Aldobrandiniek 16 Tizianót, 7 Giorgionét, 3 Lionardót, 7 Raffaellót, mintegy 700 remekművet számláló gyűjteményéből csupán egy töredéket mondhat magáénak. 23 Az Aldobrandini-inventárban 1626-ban és 1682-ben is idézett Szt. Sebestyénábrázolást Ridolfi is említi Giorgione életrajzában. Leírásából tudjuk, hogy félalakos .kompozíció volt, s így nem lehetett azonos — mint újabban feltételezték — a római Palazzo Doriában Basaitinak tulajdonított, egészalakos Szt. Sebestyén képpel. 24 Egy forrásadat, mely szerint 1602-ben a mantuai udvarban másolat készült Giorgione Szt. Sebestyént ábrázoló festményéről, egy Giorgionénak tulajdonított rajztanulmány (Firenze, TJffizi) s egy XVII. század elejei velencei inventár bejegyzése tanúskodik még arról, hogy valóban létezett a castelfrancói mesternek egy ilyen tárgyú alkotása. 25 A nyomtalanul elkallódott Szt. Sebestyén-képhez hasonlóan tévesen azonosították az Aldobrandini-gyűjtomény egy további Giorgione-festményót, mely a hárfázó Dávid királyt ábrázolta egy összetett kezű, imádkozó férfival maga előtt. 26 A londoni National Gallery olykor Giorgionénak tulajdonított « Aranykor »-a (« Homage to a poet », 1173. sz.), mely valóban az Al dobrandim-gyűjteményből származik, mint az a leírásból világosan kitűnik, nem az inventár idézett Giorgione tételével hozható kapcsolatba, hanem a Raffaello műveként lajstromozott képpel: « Un quadro in távola con un Poéta coronato di lauro con tre altre figure attorno con una tigre et un Pavone » (39. kép). Mindkét kép a XIX. század elején került Angliába, Giorgione «David király »-a Alexander Day festő képeinek árverésén 1800—1801ben « King David instructing a pious man in his devotions — From the Villa Aldobrandini » megjelöléssel szerepelt, az ielők során azután elkallódéit, s nem lehetetlen, hogy máig is lappang valamelyik angol gyűjteményben. A másik kép Day hagyatékából (1833, «from the Aldobranelini Cabinet») E. White, majd H. G. Bohn gyűjteményébe (1895) s végül a National Gallerybe került, s az azonos származásból eredő félreértés következtében az irodalomban a Giorgione-kép helyét foglalta el. 27 23 Az Aldobrandini örökséget a Borghesek a XVIII. század végéig külön kezelték, s így a képek a Borghese inventárokban 1790 előtt nem szerepelnek. L. Pergola, P. della: Galleria Borghese. Roma, 1955. I. 97. Előfordulnak ugyan azonos szerzők azonos tárgyú képei, ezek azonban más változatok, melyek már korábban is Borghese tulajdonában voltak. A különböző szétszórt adatokból mintegy 40 festményről tudjuk, hogy azok a XVIII. század végén, XIX. század elején külföldre, főként Angliába kerültek. A legjelentősebb vevők, Alexander Day és Vincenzo Cammuccini festők voltak. 24 Pergola, P. della: i.m. 1960. 429. Aldobrandini inv. 1626. 37. sz., 1682. 471. sz. «Un quadro con S. Bastiano legato di mano di Giorgione» (3% X). Ridolfi, C. : i.m. I. 105. «II Signor Prencipe Aldobrandino in Roma ha una figura del detto Santo a mezza coscia». 25 L u z i o, L. : i.m. 281. «Ales Stefano Sanvito copia du! quad ri, uno di un S 0 Sebastiano di mano de Zorzone da Castelfranco». Egy közelebbről meg nem határozott velencei inventár «In Casa del Gobbo» említi Giorgione egy Szt. Sebestyén képét 1. W a t e r h o u s e, K. E. : Paintings from Venice for 17th Century England. Italian Studies VII, 1952. 1. Ridolfi feltételesen, hallomás alapján («dicasi essere», i.m. 105.) említ egy Giorgionénak tulajdonított egészalakos Szt. Sebestyén-ábrázolást is, a cremonai Annunziata templomban, ez azonban Dosso műve (Milano, Brem). 26 Aldobrandini inv. 1626. 102. sz. (2% X ), 1682. 167. sz., «David che sona la lira ha uno dinanzi inginocchioni con le mani giunte» ill. «David che sona la lira et avanti inginocchione con le mani gionte». 27 Aldobrandini inv. 1626. 33. sz., 1682. 349. sz. Pergola, P. della: i.m. 1960. 442, és 1963. 76, tévesen a Dávid királyt azonosítja a londoni « Aranykor »-ral. A Bohn-
