Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 27. (Budapest,1965)

GARAS KLÁRA: Giorgione és giorgionizmus a XVII. században, II.

Giorgione műveként: G. Cinelli firenzei beszámolója Carlo ïorriggiani szenátor tulaj­donában. 14 E változatok sorsát azonban szinte lehetetlen nyomon követni. A Giusti­niani-példány 1826-ban még Berlinben volt, ezt követően azonban nyoma veszett, elkallódott a Vendramin-változat s a firenzei kép is. A Ridolfi említette Sanudo-kép sorsa is bizonytalan. A XIX. századi hagyomány szerint az 1800-as évek elején Giuseppe Linarolli di Codego tulajdonába került s tőle a soriai Marostica család, Melchiore di Marostica birtokába. 15 Bonyolítja azonban a helyzetet, hogy a Solly­gyűjteményből 1847-ben Londonban elárverezett « Szibilla » is mint a Sanudo példány szerepelt, továbbá, hogy a múlt század közepén egyes szerzők a velencei Earsetti­gyűjteményből származó s Pyrker érsek által megvásárolt példányt hozták kap­csolatba Giorgione eredeti kompozíciójával. 16 A Pyrker érsek hagyatékával a Szép­művészeti Múzeumba került festmény (37. kép) érdekessége, hogy az összes ismert változatok közül ez az egyetlen, amelyen Ridolfi leírásának megfelelően a könyv nyitott lapján különböző alakzatok látszanak. Az arc finom oválja, a széprajzú kéz arról tanúskodik, hogy a budapesti példány az ismert s fennmaradt változatoknál, a Bordone stílusában átköltött richmondi példánynál, s az ugyancsak későbbinek látszó — igaz csak reprodukciókban ismert marosticai példánynál kvalitásosabb s közelebb áll az eredetihez. 17 Az egykori Szibilla-ábrázolás népszerűségét, Giorgione művészetével való szoros kapcsolatát nemcsak a régi másolatok bizonyítják, hanem a képtípusnak Tiziano által történt átköltése is. A müncheni képtár Vanitasnak ne­vezett nőalakja típusban, beállításban erősen emlékeztet a szibiliára; azonos a fej­dísz, a ruha és az ing, a kar és kéztarfás. A szibillák könyve helyett azonban itt tükörre támaszkodik a fiatal nőalak felemelt jobbja, a. tükörben ékszerek, pénzes­zacskó s öreg nő látható. A XVIII. század végén a kép Münchenben Giorgione műve­ként szerepelt, az újabb meghatározások szerint Tiziano fiatal kori alkotása. A közelebbi vizsgálatok során a tükörrész átfestésnek bizonyult, alatta a röntgenfelvételen dra­péria látszik. 18 Bizonyos azonban, hogy a tükrös változat is ismert volt a XVII. 14 Cin e Ili, G. : Le Bellezze della città di Firenze. Firenze, 1677. 196. John San. ford vásárolta meg Firenzében, gyűjteményével 1847-ben Lonelonban került árverésre Nem lehetetlen, hogy azonos a riehmondi egykori Cook-gyűjtemény példányával. L. The Burlington Magazine XLVIII, 1926. 311.' 16 Zanotto, F.: La Sibilla Delfica quadro di Giorgio Barbarello detto il Gior­gione. Venezia, 1856. 13. Giovanni Sanudo állítólag 1620 körül a képet Trevisóba vitte. 1709-ben visszakerült Velencébe s az 1800-as évek elején vásárolta meg Giuseppe Lina­rolli di Codego. 16 L. a Solly gyűjtemény árverési katalógusát, London, 1847. 32. sz. (Christie). W a, a g e n, G. F. : Kunstwerke und Künstler in England. Berlin, 1838. II. 8. A Farsel í i gyűjteményben említik a Szibillát a különböző útleírások, 1. II o f s t ä t t e r, F.F.: Nachrichten von Kunstsachen in Italien. Wien, 1792. IL; M a i c r, J. Ch.: Beschrei­bung von Venedig. Leipzig, 1795. . . . Metszetben közli a Pyrker által megvásárolt Farsetti kepei R o s i n i, G. : Storia della Pittura Italiana. Pisa, 1843. IV. 169. Ugyanez szeropel a Le Belle Arti in Venezia. (Venezia, 1826. 36.) c. kiadványban is, mint G. G. Weber tulajdona. Metszette Giuseppe Dala és G. Bozza. 17 Ltsz. 626, vászon, 95,5 X 76 cm. L. Pigler A.: A Régi Képtár katalógusa. Budapest, 1954. 570., hátán felirat: «Sibilla di Giorgione Barbarello era nella ooüeziono Farsetti; lo Teodoro Matteini feci il Disegno eli questo bel Quadro per l'Incisore Dala*. A különböző Szibilla-változatokat 1. még Richte r, G. M. : i.m. 236, 263. old., 68. kép, 65. tábla. 18 Az 1787. évi katalógusban Tiziano műve és Vanitas-kónt, M a n n 1 i c h: Beschrei­bung dor Cliur p fa 1 zba i e ri sehen Gemälde Sammlung. München, 1805. 203. Giorgioneként szerepel, mint Vergängnchkeit. H o t z e r, Th.: Die frühen Gemälde des Tizian. Basel, 1920. 58. (szabad másolat Tiziano után). B a 1 d a s s, L. : Tizian im Banne» Giorgiones. Jahrb. der kunsthist. Sammlungen in Wien. LIII. 1957. 101.

Next

/
Oldalképek
Tartalom