Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 27. (Budapest,1965)
GEREVICH LÁSZLÓ: Mátyás király és Beatrix királyné márvány domborművének mestere
amelyben az antik érmek és pénzek gyűjtése és a VI—VIII. századi pénzek ábrázolásai is szerepet játszottak. Ez a tündöklő profil II. Frigyes udvari művészetének klasszicizmusában éppen úgy fölismerhető, mint Giotto vagy a XIV. századi paradicsomi mesterek világító arcéleiben. De míg az antik érmek korábban csak befolyásolták, ösztönözték ezt a művészi megfogalmazást, a XV. század derekán és második felében már maga a fölnagyított érem került a díszítések közé. A reliefek mesterének kérdésében szinte történeti sorrendben, csoportosan különböző attribuciók merültek föl, egyben mindegyikük egyetért, hogy olasz munka. Az ambrasi gyűjtemény katalógusai említik. Bode-nál is fölmerül annak gondolata, hogy a reliefek Benedetto da Maiano budai tartózkodásának emlékei. 7 A magyar szerzők, Pasteiner Gyula és Radisics a firenzei szobrászathoz sorolják. 8 A kutatás a XX. század elején élénkült meg. Ráth György Vorrocchio művére vezeti vissza, 9 Divald Kornél pedig a legelterjedtebb felfogásnak ad először hangot és Traui János művének tartja. Valószínűleg ettől függetlenül, hiszen az azonosítás még nem történt meg, A. Venturi Giovanni Dalmata szerzősége mellett foglalt állást. 10 E nagy név miatt a kérdés egy időre eldöntöttnek látszott és mind W. Rolfs, 11 minél F. Schottmüller 12 és P. Schubring 13 is Dalmatát tartotta e művek mesterének, amit a történeti körülmények is alátámasztottak, annak ellenére, hogy Dalmatától hasonló munkát, sőt még csak kőben felnagyított éremmellképet sem ismerünk. Berzeviczy Albert 14 — és nézetét Fabriczy is osztotta — csak Beatrix képét tartotta Dalmata munkájának, szemben a szerinte későbben készült Mátyás relieffel. Az attribuciók harmadik, az előbbieknél óvatosabb megfogalmazású csoportját megint csak egy bécsi katalógus vezette be közvetlenül az első világháború után még 1920-ban, 15 ahol a két domborművet mint felső-olasz munkát tartották nyilván. A magyar kutatás is rátért erre az új irányzatra és Balogh Jolán még pontosabban mint lombard-milánói mestert határozta meg. 10 Gerevich Tibor. Csányi Károly és Bánfi Florio 17 Dalmata szerzőségét fogadta el, Péter Anelrás a firenzei származás mellett foglalt állást, melyei kezdetben Genf hon István is osztott, majd Verrocchio firenzei műhelyéből származtatta. E. Schaffran, Hekler Antal, Delogu, Varjú Elemér és Horváth Henrik folső-olasz, észak-olasz, illetve lombard művész alkotásának tartotta. Cornelio Buelinis 18 már egészen pontosan ráirányítja a figyelmet arra a körre, ahonnét származhatik ; lombard munka, rokonságban áll Alberto Maffiolo da Carrara és Benedetto Brioseo által készített, a páviai Certosa sekrestye-ajtaján látható port7 Führer durch die k.u.k. Ambraser Sammlung. Wien, 1889. 78. ; Bode, W. : Italienische Bidhauer der Renaissance. Berlin, 1887, 2.50—257. Pulszkv K. : Arch. Ért, XII, 1878. 369. 8 Magyar műkincsek II. Szerk. Radisics J. Budapest, 1 898. 40. 9 R át h G y.: Az Iparművészet könyve. I. Budapest, 1902. 284-285. "Venturi, A.: Notizie da Berlino e da Vienna. L'Arte X, 1907. 312. "Rolfs, W. : Franz Laurana. Berlin, 1907. 335. 12 S c h o t t m ii 1 1 e r, F. a Thieme- Becker Künstlerlexikonban. VIII. Leipzig, 1913. 304. 13 S c Ii u b r i n g, P.: Italienische Plastik des Quattrocento. Wild park-Potsdam, 1915. 263. 11 Be r z o v i c z v, A.: Art et artistes italiens en Hongrie à l'époque du Mathias Corvin. Revue de Hongrie I, 1908. 2 — 36. 13 Ubersicht der Kunst historischen Sammlungen Wien, 1920. 147. «Arbeit eines oberitalienisch en Bildhauers der 2. Hälfte des XV. Jahrb. » 18 Balogh J. : Adatok Milánó és Magyarország kulturális kapcsolatainak történetéhez. Budapest, 1928. 21 — 24. 17 B á n f i, F.: Giovanni da Trau detto il Dalmata. Archivio Storico per la T)almazia, Anno VIII, vol. 15. Roma, 1933. 223. 18 Bud in is, C. : L'opera del Genio Italiano all'Estero. Gli artist i itali an i in Ungheria. 1936. 47 — 48.
