Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 26. (Budapest,1965)
DÁVID ANTAL: Nabu-kudurri-uçur egy pecsétes téglája
Nabû-kudurrl-uçur e pecsétfelirata már írásjelei külső alakjával is az I. baby Ion i dinasztia idejét idézi, s mindaz, ami ez uralkodótól és róla felirataiban s építkezéseiben ránk maradt, Babylon nagyszerű politikai és kulturális renaissance-áról beszél. Ezt a tényt minden további megjegyzés nélkül tudomásul kellene vennünk, ha nem hatna ránk zavarólag az a körülmény, hogy az a dinasztia, amelynek c felvirágzás köszönhető, nem babyloni, sőt nem is keleti-sémi, hanem káld, vagyis nyugatisémi eredetű. E ténnyel kapcsolatban ugyanis rá kell döbbennünk arra, hogy már az I. babyloni dinasztia is amorita, tehát nyugati-sémi eredetű volt, s hogy a III. uri dinasztia részben már sémi neveket viselő tagjai a történelem színpadáról immár lelépni készülő sumerok politikai és kulturális renaissance-át hirdették. Nyilvánvalóan olyan jelenséggel állunk tehát szemben, amellyel nemcsak az említett esetekben, hanem az emberiség sorsának mindenkori alakulásánál mint történelemalakító tényezővel kell számolnunk. E jelenséget ma asszimilációnak nevezzük. Lényege szerint valamely népelem annyira magáévá teheti egy másik nép politikai rendszerét és kultúráját, hogy azt kész mindenáron megvédelmezni. Hogy mindez részleteiben miféle módokon történhetik, nem hivatásunk itt taglalni, fel kell azonban hívnunk a figyelmet néhány érdekes jelenségre. Nabû-kudurrl-uçur tégláin az óbabyloni írású pecsétek mellett olykor pecsételt arámi írásjelek is találhatók, 15 továbbá az óbabyloni jelekkel írt szövegek grammatikáikig nem mindig helyesek. 16 E pecsét 3. sorában up-lam olvasható, az egyedül helyes ap-lu helyett. Az ilyen — mellékesnek tűnő — apró jelek arról tanúskodnak, hogy az asszimiláció mégsem sikerült maradéktalanul. Nabû-kudurrl-uçur közvetlen utódait, Awël-Mard'tikot, Nergaï-sarra-uçurt s Labasi-Mardukot a papság az egyre nehezedő külpolitikai viszonyok közt alkalmatlannak tartotta az uralkodásra, s a pap Nabû-nâ'idot ültette trónra (555 — 539). Marduk papjainak azonban végül is benne kellett a legjobban csalódniuk. Nabûnö'id anyja ugyanis Harránban Sin papnője volt, mi sem természetesebb tehát, hogy régészettel is foglalkozó fia — Babylon régebbi nevei alapján : KA 2 .DINGIR.DINGIR, («Kót isten kapuja») etc. 17 — Babylonban az ősi Marduk-\zxűtu&z mellett az ősi Sinkultusz nyomait is megtalálta. Hiába építtette fel tehát Nabû-kudurrl-uçur Babylon hatalmas védőfalait, s hiába készíttette el az az időközben megváltozott nemzetközi helyzetre való tekintettel a «med» falat, amelynek segítségével Babylont áthatolhatatlan mocsárral lehetett körülvenni. Nabû-nâ'id tehetetlennek bizonyult a maga ellen lázított MaríZ?/&-papsággal szemben, s mikor Kyros Babyloniát kerítette sorra, Nabû-nâ'id kénytelen volt helyét betegség címén átadni fiának, Bël-sarra-uçuma,k. Ennek seregein a Kyros pártjára átállt Ugbaru — a görögök Gobryasa, — , aki a mocsaras területet elkerülendő, Sippart támadta meg, könnyű győzelmet aratott: Sippart a megriadt lakosság ellenállás nélkül feladta. Ugyanez lett a sorsa Babylonn&k is, amelynek kapuit titokzatos kezek felnyitották Gobryas csapatai előtt. Mikor aztán végre maga Kyros is bevonult a meghódolt metropolisba, az izgatással megrontott lakosság «tag szive» — ahogy Kyros felirata elismerően mondja — szabadítóként üdvözölte a diadalmenetét tartó ellenséges uralkodót. Az utcákra kitódult nép pedig virágot szórt a szent városon végigtaposó perzsa lovak lábai elé, s ujjongva kísérte a hódítót Marduk templomába, hogy királyává kiáltsa ki. 15 PLKoldewe y, R.: i. m. 52 - 53. kép. 1G Pl. Koldewey, R.: i. m. 51. kép. 17 L. egyebek közt Pohl, A.: Orientalia NS 26, 1956. 104.
