Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 26. (Budapest,1965)

HARASZTI-TAKÁCS MARIANNE: Toulouse-Lautrec tanulmányok

T O U L O U S E - L A U T R E C-T A N Ü L M Á N Y O K Szerte a világon ebben az évben kiállításokkal emlékeznek meg a nagy francia művész, Henri de Toulouse-Lautrec születésének századik évfordulójáról. Szülővárosa, Albi júniusban nyitotta meg azt a nagy, reprezentatív kiállítást, amellyel Franciaország lerója tiszteletét annak a művésznek, aki a maga szenvtelen, a kendőzetlen valóság ábrázolására törekvő és éppen ezért éles társadalomkritikaként ható módján a magas művészet eszközeivel állított örök emléket a századvégi Párizs életének. Amikor a Szépművészeti Múzeum gazdag grafikai anyagából a mintegy 160 színes és egyszínű litográfiát, valamint 13 rajzot és pasztellt (részben a drezdai Kupferstich-Kabinett és a berlini National-Galerie tulajdonából) bemutattuk,

1 nemcsak a hazánkban széles körben ismert és értékelt mester grafikai munkásságának legjavát tártuk a közönség elé, hanem a rendezés tudományos előkészítése során néhány olyan eredmény is született, amely a további kutatás számára is fontos útmutatást adhat. Lautrec grafikai munkásságának katalogizálása már 1911-ben megtörtént.

2 Azóta csak néhány újabb lap vagy állapot merült fel a publikációk és kiállítások folyamán. A múzeumok tulajdonában levő mintegy 200 lap és a jelentős grafikai sorozatok («Yvette Guilbert» angol és francia sorozata, «Szinészek ós színésznők*, «Elles», «Au Cirque», «Au pied du Sinai») általában ismertek. Az egyetlen ezek között, mely 1895 után, valószínűleg a művész utolsó éveiben (1898—1899) keletkezett a Delteilnél nem szereplő «Alarcosok», ugyanis a kompozíció és a figurák az utolsó idők lapjaira emlékeztetnek («Au Star»: D. 275, «Clown et Clownesse après le spectacle»; D. 324), bár a kürtőkalapos férfiban Valentin figurájának újrafogalmazását sejtjük. A lap rajzbeli megoldása azonban, mely nem a kontúrok erős hangsúlyozásával, hanem a finom, légiessé váló vonalakkal és a két szín virtuóz ragyogásával keresi a kifejezést, a késői művek közé illeszthető be. Ami Lautrec műveiben szokatlan: az álarcos nő kesztyűs kezének kissé elnagyolt megoldása. Ez, ha az 1894-es francia Yvette Guilbert-sorozat címlapjára vagy Cecy Loftus férfikesztyűbe bújtatott groteszk kezeire (D.116) vagy az Elles címlapjára (D. 179) gondolunk, meglepőnek tűnik. De miután ezen a lapon a kifejezés főhangsúlyát a három fej, valamint a színkompozíció viseli, a kesztyűbe bújtatott kissé durva kéz megoldása sem mond ellent Lautrec szerzőségének. Az ismeretlen lapnál lényegesebbek az eddig — tudomásunk szerint —kiadatlan rajzok. Ezek között a legkorábbiak — mintegy 1870 és 1885 között készültek — azok a vonalazott vázlatkönyv lapjain levő tollrajzok, melyek a berlini National-Galerie tulajdonából kerültek kiállításunkra 1 Henri de Toulouse-Lautrec grafikái. Budapest, 19G4. - D e 1 teil, L.: Le peintre graveur illustré. X —XI. kötet. Paris, 1920.