Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 26. (Budapest,1965)
NAGY TIBOR: A Szépművészeti Múzeum Epona-domborműve
P. Acilius Eelix-oltárának reliefképe 02 hitelesíti. A frontálisan trónoló emberi alaknak a rómavárosi művészetben való előtérbe nyomulása időszakában tehát kétségtelenül létezett olyan orientális kultuszkép, amely az állatpár között trónoló istenség frontális kompozíciójával hasonló reprezentatív ábrázolások mintaképéül szolgálhatott. E látszólagos egyezések ellenére is felmerülnek azonban olyan ikonográfiái problémák, amelyek nem engedik meg, hogy az előképek vizsgálatánál megálljunk Dea Syria emlókanyagának körénél. A szíriai istennőt ugyanis minden esetben kezeiben attribútumokkal merev hieratikus tartásban ábrázolták. Gesztusaiból hiányzik a kísérő állatokkal való minden szervesebb kapcsolat jelzése. Nemcsak az idézett rómavárosi emlékek tanúskodnak erről, hanem az anyaszentélynek számító Hierapolis Caracalla és Alexander Severus vereteiről ismert kultuszszobrai, 03 a dourai Atargatis-szentély Caracalla-kori fogadalmi táblája 04 stb. is. A trónoló istennőnek és kísérő állatainak a Dea Syria kultuszképein Játható laza egymásmellettisége az ábrázolás hettita gyökerű hagyományozásából érthető, és abból az időből származik, amikor az istennő még nem az oroszlánok között, hanem az oroszlánoktól tartott trónuson ült. 05 Később pedig, amikor az istennő ezt a hettita eredetű trónust, talán a görög-itáliai környezet hatására, felcserélte az állatpártól oldalazott trónussal, tartását nem változtatták meg; továbbra is azzal a hieratikus nyugalommal trónolt oroszlánjai között, mint amikor az állatok még nem mellette álltak, hanem hátukon tartották a trónust. Éppen ezért a járulékos állatalakok az istenszobor legkisebb változtatása nélkül elvehetők Dea Syria és paredrosa, s ugyanígy a többi szíriai istenség, pl. Iuppiter Heliopohtanus ábrázolásai mellől 66 is. E szíriai istenképekkel szemben Eponának rokon felépítésű, hasonlóképpen frontális antithetikus kompozíciót mutató ábrázolásain az istennő gesztusai vagy az állatalakok fejtartása, illetve mindkettő, értelemszerűen is egységbe fogja össze a kompozíció elemeit. Epona a rómavárosi szobrain kezével a csikók nyakát érinti, az óbudai domborművön és az 62 S t u a r t Jones, PL: Catalogue of Sculptures of the Musen Capitolino. Oxford, 1912.33. t., IIA. kép. A fel irat : CIL VI 1.15 = D. 4276. A trónoló istennő baljában nem tükröt (így Cumont), hanem guzsalyt tart. Ugyancsak guzsalyt és orsót tart kezében az istennő C. Iul. Scxtinus aquincumi épületfeliratán is. Bud. Rég. XII (1937) 137. 63 C o o k, A. B.: Zeus. I. Cambridge, 1914. 586. old. és 448, 449. kép. 64 K a z a r o w, G. I.: ÖJh. XXVII (1932) 171 sk. és 106. kép; The Excavations at Dura-Europos. Third Season. New Haven, 1932. 115 sk.; Bosser t, H.Th.: Altsyrien. Tübingen, 1950. 564. kép. 65 L u k i a n u s, de dea Syria. 31 leírása szerint az istennő a hierapolisi szentélyben az oroszlánoktól tartott trónuson ült. Eddig nem figyelték meg, hogy ez megfelel ugyan Caracalla és Alexander Severus föntebb idézett veretei hátlapi képeinek, viszont eltérő az ismert rómavárosi ábrázolásoktól. Az oroszlánoktól, szárnyas griffektől, szfinxektől tartott trónus hettita előzményeire 1. pl. a Cerablus és zenőirli lelőhelyű szobrokat (B o s s e r t, H. Th.: Altanatolien, Berlin, 1942. 830, 901, 903) es T h i e r s c h, H.: Ependytes und Ephod, Berlin, 1936. 13. (további példákkal). Az oroszlánoktól, szárnyas griffektől tartott phoinikiai trónusokra: V a 11 o i s, H: Architecture hellénicpie et hellénistique à Delos. I. Paris, 1941. 382. old., 6. j. Ezeknek nyugati elterjedési útvonalát jelzi az Aja Iriniből (Cyprus) közölt archaikus női agyagidói, amely két szfinxtől tartott trónuson ül (B o ss e r t, H. Th.: Altsyrien. 130 - 131. kép). L. még egy hispániai idolt: Arch. Anz. 1924. 194 sk., 10. kép. A Mediterraneum déli sávjában, a hettita-szíriai hatások övezetében, Kybelé is gyakran oroszlánoktól tartott trónuson ül. L. pl. az istennő kyronéi szobrait (P a r ib e n i, E.: Catalogo delle sculture di C i r e n e. Róma, 1959. 231 sk.), terrakotta szobrocskákat Priene-ből (Weber, W.: Die ägyptisch-griechischen Terrakotten. I—II. Berlin, 1914. 171 - 172. 11., 27. t., 284. sz. stb.). 66 M a 1 1 e n, L.: Jdl 43 (1928) 114 sk.; Thierse h, H.: Ependytes und Ephod. XIH. sk. tábla.
