Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 25. (Budapest,1964)

GARAS KLÁRA: Giorgione és giorgionizmus a XVII. században I.

tisztázza s az ingadozó és egymásnak ellentmondó attribuciók sorában (Cariani, Lici­nio, Piombo stb.) megoldást találjon. Megnehezíti a feladatot, hogy a Bartolommeo della Na ve-gyűjteményéből származó s eddig kevesek által ismert budapesti változat sajnos igen megrongált állapotban, megcsonkítva maradt fenn. Bizonyos támpontot nyújthat azonban a mesterkérdés meghatározásához az az állítólagos « Laura-mell­kép », amelyet Wenzel Hollar metszett 1640-ben Giorgione műveként. A testformák, az arc kerekded oválja, az egész beállítás élénken emlékeztet a Budapest—modenai képtípusra, s annak vitathatatlanul legközelebbi analógia ja. 42 A « Fehér ruhás nő » arcképéhez hasonlóan a bécsi császári gyűjteményből a pozsonyi majd budai várba s végül a budapesti Szépművészeti Múzeumba került a Bartolommeo della Na ve-gyűjtemény két további, 48—49. szám alatt Giorgionénak tulajdonított alkotása: « A Roman Consul armd crownd with bays as triumphing », <( The wife of the said Consul crownd with vines » (51—-52. kép). Lipót Vilmos inven­tárjában e képek az id. Palma műveként szerepeltek, pontos leírással- de a téma meghatározása nélkül (171—172. sz.). Ezt az attribueiót a kutatók többsége egészen a legutóbbi időkig általában elfogadta. Palma-monográfusa, A. Spahn által hangoz­tatott kételyek azonban most a velencei inventár és a budapesti képek röntgen­vizsgálata révén megerősítést nyertek: korántsem bizonyos, hogy a « Jegyespár »­ként is ismert hangulatos, üde színezésű képek valóban Palma fiatalkori alkotásai. 43 A női képmáson a röntgenfelvételen látható két átfestett férfifej, egy sapkás ifjú és egy szakállas férfi tanulmányfeje (53a—b. kép) leginkább Bellini típusokkal mutat rokonságot. A képek zománcos csillogású színezése, a lírai tájrészlet, a modellálás és a kifejezés Giovanni Bellini érett alkotásaira emlékeztet. A Bellini műhellyel valami­képpen kapcsolatban levő táblák végső kivitelezője nem lehetett-e valóban —- az inventár tanúságának megfelelően — a fiatal Giorgione? A leltár következő tételét, 50. sz. « Petrarcas Laura » minden nehézség nélkül azonosíthatjuk a J. Wilde által felismert bécsi Giorgione-képpel. 44 Lipót Vilmos főherceg képtárában ismeretlen mester műveként s csupán általánosan női képmás­ként szerepelt ez a festmény (176. sz.), a hátoldalon feltárt egykorú és hiteles felirat azonban a velencei jegyzékhez hasonlóan Giorgione művének s « Laura portréja »-nak tünteti fel. 45 Jóllehet a régebbi kritika általában Girolamo Romanino körébe utalta, 42 P a r t h e y, G. : i. m. 353. 1540, 1541. sz; 1. Wilde, J.: Über einige venezia­nische Frauenbildnisse der Renaissance. Petrovics Elek emlékkönyv. Budapest, 1934. 206, 212, 126. kép. A metszet és felirata (Giorgione inv.) alapján lehetségesnek látszik, hogy Hollar Giorgione egy arcképrajzát örökítette meg (esetleg az Arundel gyűjtemény­ből?). Véleményünk szerint a budapesti és modenai változat között mutatkozó eltérések (nyaklánc, karperec, redőkezelés) inkább a budapesti változat elsődlegessége mellett szólnak. 43 Ltsz. 939, 3460, olaj, fa 38,8x28,5, ill. 38,7x29 cm., P i g 1 e r, A.: i. m. 430. A röntgenfelvételeket s a képek technikai vizsgálatát Móré Miklósnak a Múzeum főrestau­rátorának köszönjük. Spahn, A.: Palma Vecchio. Leipzig, 1932, 173 (nem Palma); Gombosi, G. : i. m. 17 (Palma) ; B er e n s o n, B. : i. m. 123 (Palma). Spahn és Wilde, J. : i. m. 1934. 81, 85. a képeknek a Giovanni Bellinivel való szoros stíluskap­csolatát hangsúlyozzák. A röntgenfejckkel kapcsolatban idézzük pl. a washingtoni vagy a San Diego-i meüképet (1. Pallucchini, R. : Giovanni Bellini. Milano, 1959. 167, 174. kép). Az ábrázolás allegorikus vonatkozásával kapcsolatban 1. Noé, H. A.: Mes­ser Giacomo en zyn «Laura». Nederlands Kunsthitorisch Jaarboek XI, 1960. 1, 22. 44 Wilde, J.: Ein unbeachtetes W T erk Giorgiones. Jahrbuch der Preussischen Kunstsammlungen LH, 1931. 91. Szerepelt az 1955. évi Giorgione-kiállításon 1. Giorgione e i Giorgioneschi. Catalogo della mostra. Venezia, 1955. 32. old., 15 sz. olaj, fa 41x33,6. 45 « 1506 adj primo zugno fo fatto questo de ma de maistro zorzi da chastel fra(ncho) cholega de maistro vizenzo chaena ad istanzia de mis giac™>>>. Az ábrázolással kapcso­latban 1. H. A. Noé id. cikkét,

Next

/
Oldalképek
Tartalom