Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 25. (Budapest,1964)

GARAS KLÁRA: Giorgione és giorgionizmus a XVII. században I.

irodalom a röntgenfelvételek ellenére sem tudta mindmáig eldönteni azt a problémát, hogy a budapesti múzeum képe, mely a jobb szélen álló két pásztort ábrázolja a bécsi, s így az eredeti festménynek egy darabja-e, vagy csupán régi másolat (45—46. kép).

35 Ellene szól az előbbi feltevésnek a kvalitás- és stílusmeggondolások mellett az a körülmény, hogy a kép nem a császári gyűjtemény Pozsonyba majd Budára szakadt darabjaival került a múzeumba, hanem Pyrker érsek hagyatékával. Pyrker János László velencei pátriárka a XIX. század elején vásárolta valószínűleg Velencében Tizian műveként. Bizonyos meglepetéssel szolgál a Bartolommeo della Nave inventár 44. számú Giorgione meghatározása: « A boy playing upon a cimbal ». Lipót Vilmosnál ez a kép, a bécsi « Tamburinos gyermek », már Tizian alkotásaként szerepelt (241. sz.), s a kutatók többsége egészen a legutóbbi időkig Tizian művének tartotta. A kép szerzőjével kapcsolatos meggondolások tükröződnek a legújabb, csupán általános jellegű bécsi megjelölésben: « velencei, XVI. század eleje ».

36 A velencei inventár következő, 45. számú Giorgione képe, « Our Lady and the Nativity of Christ and Visitation of the Shepherds » ugyancsak Bécsben található (Lipót Vilmos inv. 217 szám) : a híres washingtoni ún. « Allendale Nativity » eddig viszonylag kevés figyelemre méltatott változata, Minthogy az angol magángyűjteményből származó amerikai példány a múlt század végétől a kutatás előtt általánosan ismert volt, az erősebben megrongálódott bécsi változat viszont a raktáranyagban sokáig rejtve maradt, csak a legutóbbi időkben kerülhetett sor arra, hogy e művet Giorgione hiteles alkotásaként méltóan értékeljék.

37 Nagy festői kvalitása és eredete alapján úgy véljük mindenképpen megerősíthető az a régebbi feltevés, hogy a Taddeo Albano által 1510-ben említett Giorgione « Nőtte » két példánya azonos a « Pásztorok imádása » washingtoni ós bécsi változatával. A bécsi példány alighanem az, amelyet Izabella d'Esté ágense Taddeo Contarini tulajdonában említett. A már idézett két másik Giorgione képpel együtt a XVI. század végén vagy a XVII. század elején kerülhetett a Contariniktől Bartolommeo della Nave gyűjteményébe. Igaz, Marcantonio Michiel a « Pásztorok imádása »-t nem említi 1525-ben Taddeo Contarini házában tett látogatása során, lehetséges azonban, hogy a festmény akkoriban valamely maradt mintegy 300 képet elárverezték s a festményeknek nyoma veszett. Minthogy a pontos pozsonyi illetve budai képszálhtmány jegyzékeknek eddig nem silverült nyomára akadni (csak teljesen sommás darabszám szerinti feljegyzéseket ismerünk, 1. Dokumentációs Csoport, Kamarai lvt.), nem tudjuk pontosan megállapítani mi is került a császári gyűjteményekből s közelebbről Lipót Vilmos főherceg gyűjteményéből Magyarországra. Az a körülmény, hogy budapesti magántulajdonban is számos Lipót Vilmostól eredő kép bukkant fel, mindenesetre arra mutat; hogy a Bécsből elkallódott festményeknek részben legalább ez lehetett az útja. L. ebben az összefüggésben K i 1 é n y i, H. : Ein wiedergefundenes Bild des Tizians. Budapest, 1906 ; Erimmel, Th. : Wiedergefundene Bilder aus berühmten Sammlungen. Blätter für Gemäldekunde, I. 1905. 119; 1908. IV. 200; Garas, K. : Tableaux provenant de la collection de l'Archiduc Leopold Guillaume au Musée des Beaux-Arts. Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts 2, 1948. 22. 35 Ltsz. 95, olaj, vászon 91x63 cm. L. P i g 1 e r, A.: A Régi Képtár katalógusa. Budapest, 1954. 233. «Giorgione utan». A budapesti képet Morelh (1880) hozta először kapcsolatba a velencei « Paris születésé >> -vei. Woermann, L. Justi, Gombosi, M. Conway stb. az eredeti töredékének, L. Venturi, Berenson stb. egy kópia részének tartja. A röntgenvizsgálattal kapcsolatban h Gombosi: The Burlington Magazine LXVII, 1935. 157. 36 Kunsthistorisches Museum. Italienische Meister. Wien, 1958. No. 181, olaj, vászon 55,7x51 cm. S u i d a, W. : Miscellanea Tizianesca. Arte Veneta VT. 1952. 27, 31. mégis Tizian.. 37 No. 23, olaj, fa 91x115 cm. Szerepelt az 1955. évi velencei Giorgione kiállításon, 1. Giorgione e i Giorgioneschi, Venezia, 1955. 9. sz.