Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 25. (Budapest,1964)

GARAS KLÁRA: Giorgione és giorgionizmus a XVII. században I.

kétségkívül nagy jelentőségű, mintegy 60 db, főként velencei mesterművet tartalmazó gyűjtemény keletkezéséről és távolabbi sorsáról sajnos nincsenek,

11 csupán egy vékony szál vezet tovább legalábbis az anyag egy részének vándorútján. A XVII. század végének híres antwerpeni gyűjteményében, a portugál Diego Duarte tulajdonában akadunk a Veerle-anyagból származó néhány festmény nyomára. A gyűjtemény 1682-ben készült leltárában a Buckingham hercegtől származó Ker. Szt. János-kép mellett Giorgione műveként a következő alkotások szerepelnek: No. 13 « Een Manskonterfeytsel half lijf met een rode muts in de hant, seggen eenen generaal van een leger is gewest » és No. 14 « Een Mans konterfeytsel half lijf in't harnas met de hant gehantschoent op't'harnas ».

12 A leírás csaknem pontosan megegyezik avval, amelyet Ridolfi a van Voerst (van Veerle) gyűjtemény két Giorgionekópéről adott : « un Comandatore cô veste, e giubbone all'antica, e beretta rossa in mano, creduto, d'alcuni per un Generale » valamint « un giovinetto parimente con molle chioma e armatúra, nella quale gli riflette la mano ». Hogy valóban a Grimani pátriárkától származó, Vasaritól, majd Ridolfitól is méltatott két képpel állunk itt szemben, azt a leíráson kívül nagymértékben valószínűsíti az a körülmény is, hogy a Veerle-gyűjtemény több más darabjának is nyomára bukkanunk Diego Duarte 1682. évi inventárjában. Hozzá került az a Tiziannak tulajdonított « Férfiarckép », melyet Wenzel Hollar a Veerle gyűjteményben Bindo Altoviti képmásaként örökített meg (N°. 9), s az ugyancsak Hollar metszetéről ismert « Laura » (másként « Caterina Cornaro ») képmás az id. Pálmától (N°. 23). Az inventár meghatározásai arra mutatnak, hogy a képekhez fűződő hagyomány s a Hollar metszetek ismerete ekkor még közvetlen és eleven volt. A XVII. század végétől azután a képek vándorútjának egyenes vonala megtörik, a Duarte-gyűjtemény sorsa, feloszlásának módja ismeretlen. Ennek ellenére is sikerült azonban a Giorgionénak tulajdonított képek közül legalább az egyiknek nyomára jutni. A pontos leírás alapján az edinburghi ún. « íjász » alakjában félreérthetetlenül azt a « hosszúhajú ifjú »-t ismerhetjük fel, akinek « kesztyűs keze páncélján tükröződik ». A kutatók többsége szerint Giorgionéhez közel álló edinburghi festmény (39. kép)

13 úgy gondoljuk azonos avval a képpel, amelyet Vasari Grimani pátriárkánál, Ridolfi az antwerpeni van Voerstoknál s az 1682. évi inventár Diego Duarténál tartott számon, mindenesetre legalábbis régi változata az eddig csupán a forrásokból ismert Giorgione képtípusnak. nem fogadható el, hiszen a képek Ridolfi tanúsága szerint már 1648 előtt eredetileg is Antwerpenben voltak, s az idők során egyetlen darab sem került a főherceg tulajdonába. 11 Sajnos a Veerle gyűjteményre vonatkozóan F. L u g t összefoglaló tanulmánya: Italiansche Kunstwerken in Nederlandsche verzamelingen van vriger tijden. Oud Holland LII, 1936. 97, sem nyújt közelebbi felvilágosítást. W. Hollar metszeteiből (9 db.) esetleg arra következtethetnénk, hogy a tulajdonos, mint ahogy ez ekkoriban szokásos volt (Lipót Vilmos képtára, Reynst gyűjtemény) egy metszet kiadványban kívánta gyűjteményét ismertetni. 12 M u 11 e r, F. : Catalogus der Schüderijen van Diego Duarte to Antwerpen. Te Oude Tijd, 1870, 397. A portugál ékszerkereskedő Duartet \V. Bathoe (A Catalogue of the Curious Collection of Pictures of George Vilhers, Duke of Buckingham. London, 1758) mint a Buckingham aukció (1648) egyik jelentős vásárlóját említi; németalföldi útja során 1668-ban Cosimo de Medici toszkán nagyherceg, 1687-ben a műértő svéd gróf Tessin látogatta meg a híres antwerpeni gyűjteményt, melyről de Moncony útleírása (1695) is számot ad. 13 Edinburgh, Nat. Gallery of Scotland N° 690, 53,4 X 42 cm, olaj, fa. B e r e n s o n, B. : Italian Pictures of the Renaissance. The Venetian Schools. London, 1958. 682. kép «

Giorgionesque picture*. Richter, G. M. : i. m. 216. talán másolat Giorgione elveszett eredetije után. Feltehetően azonos avval a Giorgionénak tulajdonított képpel, mely 1827-ben Londonban Christienél került árverésre: «Giorgione. Himself as an Officer of the Archers» N° 53. 10* 149