Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 25. (Budapest,1964)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Szirén-zene

Költő száraára hálás feladat lehet, hogy ezeknek az értelmezéseknek egyikét vagy másikát tartalommal töltse meg; de ha szigorúan az antik sírlékythosok ikonográfiájáról eddig szerzett ismereteink keretein belül akarunk maradni, nem mondhatunk többet, mint azt, hogy a gesztus valószínűleg a két alak, jelző és jelzett összetartozásának kifejezője,

36 s aligha mehetünk tovább egyelőre Beazley bölcsen rezignált iróniájánál, amellyel a lékythos-képek értelmezésének lehetőségeit jellemezte:

37 « az ábrázolás tárgya addig érthető, amíg nem próbáljuk megmagyarázni ».

38 SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY 36 A sírlékythosok képein ábrázolt szférák és elemek egymásba folyásáról Beazley, J. D. : Attic White Lekythoi. 9 — 10. 37 Beazley, J. D. : uo. 11. 38 [Koí'rektúra-jegyzet. A 25. jegyzetben említett laoni lékythos most megjelent publikációja (CVA Laon 1, pl. 18,5 — 7) a budapesti vázáéhoz igen hasonló képet mutat: a sziklán álló szirén kezében is lant van, s az előtte levő, botjára támaszkodó ifjú okladiason ül. A két vázakép aligha keletkezett egymástól függetlenül, bár semmi esetre sem egy kéztől származnak; a laoni lékythos talán a Beldam-festő sajátkezű munkája, s a budapesti váza kevésbé tehetséges mestere a műhelyben láthatta a kompozíciót, amely most már a Beldam-műhelyben két vázáról ismeretes, míg máshol nincs egyelőre példa rá. A laoni kép mindenesetre bővebb, mert a budapesti vázán látható két alak bal oldalt egy álló ifjúalakkal, a jobb szélen pedig oszloppal bővül (a madár ezúttal a szikla bal oldalán, az álló ifjú előtt jelenik meg). Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a budapesti váza festője a laoni váza kópét « kivonatolta ». Külön kérdés az, hogy a laoni váza bal oldalán álló ifjú ugyanolyan résztvevője-e a jelenetnek, mint az ülő alak, vagy pedig azoknak az egyike, akiket konvencionálisan « nézőknek », vagy « sírlátogatóknak » szoktak nevezni, s hogy a jobb oldali oszlop síremléket jelez-e, vagy — mint mások tartják — az otthoni környezetet. Sajnos, J. Thimme tanulmánya (Die Stele der Hegeso als Zeuge des attischen Grabkults. Antike Kunst 7, 1964. 16 — 29), amelynek olykor problematikus fejtegetései több ponton érintik a fenti értelmezés alapelveit, már túlságosan későn jelent meg ahhoz, hogy a benne felvetett kérdésekkel kapcsolatban itt állást lehessen foglalni. L. most még Picard, Ch. : Manuel d'arch. grecque. La sculpture IV. 2. Paris, 1963. 1383 skk.]