Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 25. (Budapest,1964)
SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Szirén-zene
lanton játszó szirén két férfialak között oszlopon áll 19 , s igen valószínű, hogy itt a szirén-alakot síremlék plasztikus díszeként kell elképzelni. 20 A Théseus-festő greifswaldi skypliosának mindkét oldalán három-három zenélő szirén áll egy férfialakkal szemben, 21 és Buschor eldönthetetlennek ítélte a kérdést, vajon túlvilági jelenetről van-e itt szó, vagy az Odysseia hajós-meséjének játékos továbbszövéséről. 22 Magából a vázaképből e két feltevés egyike sem igazolható, elsősorban azonban éppen az szorulna bizonyításra, hogy a két elképzelés között a váza korának nézői valóban szigorú különbséget tettek. Mert akár elfogadjuk az általánosan vallott véleményt arról, hogy az Odysseia szirénjei más eredetűek, mint a görög képzőművészeti ábrázolások félig madár alakú, s kétségtelenül a halál birodalmával kapcsolatban áUó alakjai, akár nem, 23 annyi bizonyos, hogy az V. században ezek — sa Buschortól mellettük harmadiknak feltételezett « Hadés-szirének » alakja is 24 — egybeolvadtak: Sophokles az Odysseus-történet szirénjeit említi « Hadés dalának énekesei »-ként (frg. 777). Az Odysseiában a szirének, mint ismeretes, nem zenéjükkel, hanem énekükkel bűvölik el a sziklás szigetükhöz közelítő hajósokat, de az Edinbourgh-festő ismert athéni fehéralapos lékythosának képén — ez zenélő szirének és emberalakok találkozásának harmadik példája a budapesti vázát megelőző attikai vázafestészetben —• az árbochoz kötözött Odysseus két oldalán lanton és fuvolán játszó szirén jelenik meg a sziklákon; 25 ez eléggé bizonyítja, hogy az V. századi görög festők és nézőik számára nem volt akadálya annak, hogy a zenélő szirénekben az Odysseia szirénjeit lássák; ezt a Théseus-festő egy berlini skyphosa is igazolja, egyik oldalán a Kyklóps megvakításának, a másikon — a greifswaldi skyphostól eltérően sziklán álló — zenélő sziréneknek az ábrázolásával, 26 akik itt magukban is nyilvánvalóan az Odysseustörtónetre utalnak. A sziklán zenélő szirén alakja tehát, akár önmagában jelent meg a képen, akár emberalak társaságában —• amire eddig csak a budapesti és a laoni váza képe a példa —, az V. századi görög néző számára bizonyosan az Odysseia szirénjét, s ettől elválaszthatatlanul « Hadés dalának énekesét » jelentette. Az ebből kiinduló értelmezés sokkal inkább járható utat ígér, mint az, amely a zenélő szirénekben a halott megjelenítőit látja 27 (ez a budapesti lékytbos esetében egyébként is képtelenség volna), vagy úgy tekinti őket, mint akik a kép színterét: az Alvilág kapuját jelzik megjelenésükkel. 28 A színtér problémáját inkább úgy kell itt felfogni, ahogy azt Buschor egy müncheni fehéralapos lékythoson interpretálta: annak képe nőalakot 13 Haspe 1 s, C. H. : i. m. 256, 48. sz. és 45. tábla, 5. kép. 20 Bus c hor, E. : Die Musen, des Jenseits 57. 21 Boehringer, R. (hrsg.) : Greifswalder Antiken. Berlin, 1961. 17. tábla, 197. sz. (-Haspels, C. H. : i. m. 251, 40. sz.) 22 Die Musen des Jenseits 56. 23 A kérdés részletesebb külön tárgyalást igényel. Az « unitárius* álláspont védelmére vö. egyelőre Szilágyi, J. Gy.: A M. Tud. Akad. I. Osztályának Közleményei 10(1958)424—442. 24 Die Musen des Jenseits 55. 25 Haspels, C. E. : i. m. 217, 27. sz. és 29. tábla, 3. sz. Egy új attikai feketealakos oinoehoé az i. e. 520-as évekből Odysseus és zenélő szirének eddig ismert legrégibb ábrázolásával: Ars Antiqua A. G. Auktion 4, Katal. Luzern, 1962. 130. sz. (Dr. K. Schauenburg szives utalása.) 26 H a s p e 1 s, C. H. : i. m. 253, 16. sz. ; nem biztos, hogy a Théseus-festő sajátkezű darabja. Beazley, ABV 709 említ egy publikálatlan fehéralapos lékythost a Beldamfestő műhelyéből a laoni múzeumban, szildán álló szirén és két ifjú alakjával, de zeneszerszámról nem tesz említést. L. a korrektúra-jegyzetet. 27 Picard, Ch. : Néréides et Sirènes (Extrait des Annales de l'École des Hautes Études de Gand, tome II). Gand, 1938. 151. 28 B u s c h o r, E. : Die Musen des Jenseits 61.
