Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 25. (Budapest,1964)
SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Szirén-zene
SZIRÉN-ZENE A Szépművészeti Múzeum görög vázagyűjteményének egy attikai feketealakos lékythosa 1 — amely Fleissig Józsefnek, a második világháborúban elpusztult jeles műgyűjtőnek a gyűjteményéből örökösei ajándékaként került a múzeumba — az oldalát díszítő képnek inkább tárgyi érdekessége, mint művészi kvalitása miatt érdemel figyelmet (10—12. kép). Helyét az attikai kerámia történetében ennek megfelelően sokkal könnyebb a váza formája, mint a festő-kéz sajátossága alapján megjelölni. Ez a jellegzetes forma minden kétséget kizáróan mutatja, hogy a váza az ún. Beldam (« Boszorkány ») -festő vázáinak műhelyében készült, abban a műhelyben, amelynek rendkívül termékeny működése az attikai feketealakos vázafestészet folyamatos fejlődésének záró korszakát jelenti.A Beldam-múhelyben használatos két fő lékythos-típus közül a budapesti váza a kereknyakúak közé tartozik ; jellegzetes a test határozottan észrevehető összeszííkülése a váll alatt — ellentétben a többi műhelyben szokásos formával, amelynél a váza itt inkább kiszélesedik. Nem kevésbé feltűnő néhány technikai sajátosság: elsősorban a képmező alatti fekete részen látható vízszintes vonalak két csoportja, amelyet — Haspels gondos megfigyelése szerint — az égetés előtt rajzoltak tompa szerszámmal a még nedves agyagba, olyan módon, hogy a vázát még egyszer a korongra helyezték. Ennél az eljárásnál gyakran előfordult, hogy a festő — mint a budapesti vázán is látható — körök helyett spirális vonalakat rajzolt. Ez a díszítéstechnika a Beldam-múhelyben alakult ki, s onnan vette át néhány más egykorú műhely is. Ugyancsak itt volt szokásos a trochilus alakú talp alsó részének feketére festése, és a fölső rész festetlenül hagyása, ami a kedvelt plasztikus lépcsős talp-kiképzést helyettesítette és utánozta. Más, kevésbé feltűnő részletek is megegyeznek a Beldam-műhely általános gyakorlatával: a képmező fehéralapos és a fehér festés anyaga jól tapad az edény falához ; a kép fölött jobbra forduló kulcsminta sor látható ; a nyakon és a vállon nincs fehér festés, az alakokon pedig semmiféle járulékos színt nem használt a festő : a fehér alapos lékythosok festőinél általános gyakorlat szerint a női testet sem fedi fehér szín, nehogy beleolvadjon a háttérbe. 3 A Beldam-festőnck a budapestihez hasonló formájú lékythosai általában nagyméretűek, de van egy kisméretű változatuk is, alacsonyabb testtel, magasabb nyakkal, a jellegzetes csésze alakú szájjal. Ezt az utóbbi változatot képviseli a budapesti váza is. Maga a Beldam-festő ritkán használta ezt a formát, annál jobban 1 Ltsz. : 50.105; m. : 18,2 cm; teljesen ép. Yö. A M. Tud. Akad. I. Osztályának Közleményei 10 (1958) 449, 4 — 6. kép. 2 A műhely első, máig alapvető tárgyalása: H a s p e 1 s, C. H. E. : Attic Black-Figured Lekvthoi. Paris, 1936. 170-191. 3 Haspels, CH.: i. m. 89.
