Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 25. (Budapest,1964)
VARGA EDITH: Egy késői kori egyiptomi halotti szokás emlékei
A negatív vésetű. figurákat ábrázoló négyszögletes, mészkő, vagy kivételesen alabástrom táblák technikai kidolgozásuk szerint két csoportra oszlanak: 1. Négyszögletes, csak egyik oldalon megmunkált darabok, az oldalakon bemetszett, méretarányokat jelző vonalakkal, s olykor az egész felületet beborító vonalhálóval. 4 Méretük 9x6 cm és 22x23 cm-es nagyság között váltakozik (2. kép). 5 2. Többnyire téglalap alakú, két részből álló táblák, az oldalakon a pontos összeillesztést jelző bevágásokkal. Minden oldalon megmunkáltak, szélük és csonkagúla alakú hátoldaluk gondosan vésett és lecsiszolt. Méretük nem haladja meg a 13 x 10 cm-t (3. kép). 6 Az egyes alakokat néhány mm-től 1—1,5 cm mélységig mélyítették be a tábla (vagy táblák) felszínébe, és sok esetben a test felületi részleteit bekarcolással is jelezték. A példányok előállítása, a figurák elrendezése és kidolgozása arra vall, hogy ezeket a kőfaragásban és a szobrásztechnikában jártas mesterek készíthették. Amennyiben feltételezzük, hogy ezeket a táblákat figurák készítésére használták, úgy az első típusból fél-alakot, a másodikból pedig, az összeillesztés révén, kerek szobrocskát nyerhettek. Az eddig ismert példányok téma szerint három csoportra oszthatók: 1. Ülő vagy álló óenmt-madarat, 2. múmia alakú, ún. Horus-fiúkat ábrázoló nagyszámú együttesre, 7 és 3. iud3.t-szem.et vagy állatot megörökítő darabokra. 8 Ez utóbbi kategóriába tartozók lényegesen kisebb együttest képviselnek, mint az első vagy második csoportba sorolható példányok. A mélyen bevésett alakok már az első pillantásra azt a gondolatot sugallják, hogy e negatív táblák valamiféle minták lehettek, amelyekből akár benyomás, akár öntés útján fél vagy kerek szobrocskákat készíthettek. A formázott anyag lehetett agyag, gipsz, viasz vagy gyanta; az egyiptomi kisplasztikában a legősibb, és jelentőségüket évszázadokon át megőrző anyagok, amelyek éppúgy alkalmasak voltak közvetlen mintázásra, mint formába nyomásra, illetve öntésre. Hipotézisként feltehetjük, hogy e minták a fenti anyagok egyikének — vagy mindegyikének —- formázására szolgáltak. Mind ez ideig azonban egyetlen olyan agyag vagy stukkó szobrocskát sem tartanak nyilván, amely ezekből a mintákból készülhetett. Ilyen szempontból tehát a számba jöhető anyagok közül csak a viasz és a gyanta használata valószínűsít4 Itt csupán néhány jellegzetes, a későbbiekben nem említett példánv felsorolását adjuk: Louvre = no E. 5773; E. 63224; AF 225; AF 227; AF 228; 1566 (= «TEL» 130/B tábla); E. 10808 (= «TEL» 130/A tábla). - Berlin = no 9548. — Walters Art Gallery = n° 22.284 (= Steindorff, G. : Catalogue of the Egyptian Sculpture in the Walters Art Gallery. Baltimore, 1946. L. 360. tábla). — Kairói Egyiptomi Múzeum = n° 4849; 4917; 4918; 4872; 4919 (= M a s p e r o, G. : Lm.). — Ikonográfiái, technikai vagy leletkörülmény szempontjából fontos példányok említését lásd később. 5 Glyptothèque Ny Carisberg = AEIN 273. Mészkő. M. : 8,5 cm. (=Mogensen, M. : La collection égyptienne de la Glyptothèque Ny Carlsberg, I — II. Copenhague, 1930. A 432. LVII. tábla) — Itt fejezem ki őszinte köszönetemet Prof. O. KoefoedPetersennek, aki a darab fényképét rendelkezésemre bocsátotta. 6 Jellemző típus: Louvre — N. 1565. Mészkő. H. : 4,41 — 6,75 cm; sz. : 4,5 — 6,8 cm; vast.: 1,3 — 1,45 cm. Meleg köszönetemet fejezem ki J. Vandier-nak és P. Barguet-nak a 3., 4. és 7. képen közölt példányok publikációs joga és fényképe átengedéséért. 7 A Louvre anyagában: N. 1557; N. 3773; 1563 — 64; 3223 AN 1111; E. 3223 bis; N. 1557 (3775); N. 1557 (?); AF 226. — Fél tábla: N. 1557 (3774). — Berlin: n° 284 a-b. — További példányokat lásd az 5. jegyzetben felsoroltak között. 8 Lásd: Bulletin du Musée National Hongrois des Beaux-Arts n° 18, 11 — 17. old., 35. jegyzet, 10. kép.
