Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 24. (Budapest,1964)
CHIARINI, MARCO: Az Angyalvár egy látképéről
AZ ANGYALVÁR EGY LÁTKÉPÉRŐL A Grafikai Gyűjtemény egy szép, az Angyalvárat a Tiberis közvetlen közelében levő jobb partjával ábrázoló rajza, a legrészletezőbb aprólékossággal mutatja be a híres műemléket és környezetét a XVII. század közepén vagy valamivel előbb (74. kép). E korban Lieven Cruyl, Stefano della Bella, Jan de Bisschop és mások rajzai sokszor megörökítették az Angyalvárat. A budapesti lapra különösen jellemző az arányok érzékeltetése és az architektonikus elemeknek objektív valósággal történő aprólékos előadása, amelyet az erős déli fény még fokozni látszik, amint megnyitja a mélységet és megkülönbözteti az atmoszférikus rétegeket. A művész ezen a rajzon az Angyalvárat az 1669. év előtti alakjában ábrázolta (ez az ante-quem terminus, melyet pontosan abból a körülményből állapíthatunk meg, hogy a Ponte Sant'Angelón még nem állnak a Bernini-féle angyalok a Passió szimbólumaival, amelyeket ebben az évben helyeztek a talapzatokra), a nagy átalakítások előtt, tehát azelőtt, mielőtt a vár mai külsejét elnyerte. Még világosan láthatók rajta a IV. Pius által (1564—1565) emelt, az egészen a Tiberisig lehúzódó bástyák falai, amelyek ötszög alakú kerítésként vették körül az épületet, és mögöttük a másik, a négyszögű övezet, amelyet még a Borgiák építtettek. A bástyafalak a hídfőnél a nagy toronyban az ún. «maschio»-ban futnak össze, amelyet szimmetrikus faragott terméskövekből raktak fel, s amelyet a század végén bontottak le. A Vár tehát a rajzon az egykori legteljesebb állapotában látható és a művész a legodaadóbb részletességgel •— szinte kőről kőre — mérnöki pontossággal rajzolta meg az architektúrát. Érdekes megemlíteni: külön figyelmet fordított a művész arra, hogy a Hadrianus mauzóleumnak, amelyre a síremlék kerek alakját utánzó vár főrésze támaszkodik, eredeti, tehát a castellótól eltérő falrakását is éreztesse. A hídon túl, jobbra a másik parton világosan kivehető a Villa Medici Pinción lévő épülettömbje, az előtérben balra, különféle házak között, az Ospedale di Santo Sjnrito homlokzata ismerhető fel átriumának tympanonján lévő kettős keresztjéről; lejjebb, a Tiberis homokos partján a jellegzetes pallók láthatók, amelyek a részben még ma is használatos «galleggianti»-khoz, vízen úszó malmokhoz vezettek. A művész a látkép megalkotásakor biztosan régebbi, hagyományos példákat követett, így az ún. Fabriczy Névtelen vagy Willem van Nieulandt látképeit. Ok ábrázolták elsőkként az Angyalvár környékét ebben a később klasszikussá váló beállításban. 1 A budapesti rajzon azonban új, a valóságos horizontnak szinte a lap méreteit is meghaladó megnyitása és a természetesség, amellyel a művész a fény játékát érzékelteti. A fény a biszter-lavírozás mély árnyékai mellett kiemeli az architektúra minden kis részét, tartozékát, kövét vagy tégláját és kitűnő perspektívával érezteti a különböző síkok egymáshoz való viszonyát, olyan optikus pontosság. 1 Repr. Egger, H. : Römische Veduten. Wien, 1931-32. 10—11. tábla.
