Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 24. (Budapest,1964)

CZOBOR ÁGNES: Pietro Novelli il Monrealese budapesti Szentháromság-képe

PIETRO NOVELLI IL MONREALESE BUDAPESTI SZENTHÁROMSÁG-KÉPE Hosszú utat járt meg a Régi Képtárnak az a szép, nagyméretű Szentháromságképe (70. kép),

1 amely — régi hagyomány alapján —• az 1954-es katalógusban mint Van Dyck kérdőjeles műve szerepel.

2 A madridi Las Ninas kolostorból, ahová a Colonna család egyik női tagja ajándékozta, aki egy «Alcanizas» nevű spanyol nemesúr felesége volt, Londonba jutott Edmund Burke gyűjteményébe, mellyel azután 1821-ben Párizsban elárverezték. Itt vásárolta meg több más, túlnyomórészt spanyol képpel együtt a Bécsben élő Esterházy Miklós herceg. Ettől kezdve a bécsi Esterházy gyűjtemény sorsában osztozott,

3 hogy végül a budapesti Szépművészeti Múzeum egyik értékes, de mind ez ideig problematikus kincsévé váljék. Az irodalomban sokáig Van Dyck sajátkezű művének tartották. 1922-ben A. L. Mayer

4 elveszi a flamand mestertől és Juan Carreno korai művének tekinti. G. Glück viszont ismét valahol Van Dyck körül keresi a kép mesterét, amikor azt feltételesen Thomas Willeboirts Bosschaert személyében próbálja meghatározni.

5 Ugyanő 1931ben, a Klassiker der Kunst Van Dyck kötetének második kiadásában már kihagyja a mester oeuvre-jéből. Meg kell állapítanunk, hogy igen helyes volt azoknak a régebbi kutatóknak a felismerése, akik Van Dyck művészetének szellemét érezték ki ebből a szép, dekoratív alkotásból. A rózsaszín, kövérkés, «rubensi» puttók, a választékos, harmonikus kompozíció, az alakok nemes eleganciája, a színezés valóban közel áll Van Dyck előadás- és szemléletmódjához és olyan művész alkotására vall, akinek kapcsolatban kellett állnia a nagy flamand mesterrel, vagy legalábbis jól kellett ismernie annak művészetét. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy vannak a képnek olyan sajátosságai is, amelyekből arra kell következtetnünk, hogy mestere Van Dycken kívül más művészek hatása alá is került, hogy jól ismerte mind az olasz, mind a spanyol korabarokk festészetet és nem északi, hanem déli hagyományból nőtt ki. Ezek a jellemvonások: a ruharedők keménysége, Krisztus spanyolos arca, az olaszos-spanyolos jellegű szép táj, a helyenkénti éles, sötét árnyékok, az «édesség» mellett a látásmód nagyvonalú realitása, amelyeken mint megszelídítő báj uralkodik Van Dyck csillogó, elegáns művészetének a hatása. Amikor képünk mesterét — a később felsorolandó analógiák alapján — a szicíliai Pietro Novelli il Monrealese személyével azonosítjuk, előre kell bocsátanunk, 1 Ltsz. 714; vászon, 230,5 x 165 cm. 2

Pigler A.: Országos Szépművészeti Múzeum Régi Képtár. Budapest, 1954. 165-166. 3 Történetét 1. Meiler S.: Az Esterházy-képtár története. Budapest, 1915. 4 M a y e r, A. L. : Geschichte der spanischen Malerei II. Aufl. Leipzig, 1922 448. 5 G 1 ü c k, G. : Gabriel de Térey, Catalogue of the Paintings by Old Masters, Budapest. Museum of Fine Arts. Belvedere Forum VI. 1924. 154.