Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 24. (Budapest,1964)
ENTZ GÉZA: XI. századi kőfaragó műhely Zalaváron
ismert alakos faragványt, 46 mind pedig a székesfehérvári király szarkofág fedelének alapkompozícióját idézi. A zalavári indás-leveles töredékek viszont a pomposai előcsarnok körablakainak keretdíszét illetve homlokzattagoló vízszintes reliefsorait juttatják eszünkbe. A zala vári padlóburkolat oroszlánjának és sasának láb-kiképzése az aquileiai korlátlemez és a túri dombormű griffjére utal. A márványanyag ugyancsak erősíti az északkelet-itáliai rokonságot. Az aquileiai korlátlemezek asztragaloszsorát a Szt. István-szarkofág fedelének azonos díszén látjuk viszont. A koporsó oldalán levő kör alakú szalagfonat a rozettákkal és a körök közötti háromszögű teret kitöltő háromlevelű palmettákkal pedig nagyon hasonló megoldásban tűnik fel az aquileiai pátriárka trónusához vezető lépcső alulról második lépcsőfokának homloklapján. Megemlítendő még, hogy a szalagfonatban levő, nyúlra csapó sas vagy állatot marcangoló oroszlán a velencei Szt. Márk templom padlómozaikjai közt a túri valamint a megfelelő zalavári faragványokhoz egészen közel álló formában fordul elő. 47 A feliratos zalavári küszöbkő gazdag kialakítású szalagfonata az aquileiai szentélykorlát-lemezeket elválasztó törpepillérek azonos díszére emlékeztetnek. A zalavári töredékeken azonban felfedezhetők olyan sajátságok is, melyek bizonyos mértékig eltérnek az eddig vizsgált itáliai emlékektől. Az antikva betűs feliratok bő alkalmazása az egykorú dalmáciai faragványokon bukkannak fel. Több ottani hasonló rendeltetésű szobrászati alkotáson a zalavári betűtípusok jelennek meg. Különösen fontos e tekintetben Gregorius proconsul 1030 körül keletkezett, szalagfonattal és állatalakokkal ékes ciboriuma a zárai Múzeumban. A rajta látható betűk a zala váriak testvérei. A zala vári 11. számú kő jellegzetes TJ betűjét egy biskupijai kőoromzatfaragványon látjuk viszont. 48 — Igen jellegzetes a zalavári műhelynek az aquileiainál jóval áttekinthetőbb és lazább szerkesztési módszere, az állatalakok uralkodóbb szerepe az ornamentikával szemben, a világosabb térkitöltésre való törekvés. Ezek a sajátságok meglepő formai egyezések kíséretében bukkannak fel a szarvasi Múzeum egy honfoglaláskori ezüst karperecén (32. kép). 49 A töredékesen ránkmaradt, de megbízhatóan kiegészíthető ékszer testét öt korong borítja. A körökben egy-egy lépő griffszerű állat látható. Testtartásuk, stilizált megfogalmazásuk, háromujjas lábuk, hátsó lábuk közt felcsapott palmettás végződésű farkuk elsősorban a túri domborművet, de a zalavári megfelelő faragványokat is idézik. A körök és a közöttük kialakított díszek rendszere a zala vári hurokkal kapcsolódó szalagfonathoz egészen közel áll. A szarvasi karperec szorosan kapcsolódik a tarsolylemez művészethez és sajátos műfajának nem is egyedüli képviselője. A Szabolcs megyei Bashalom— Eenyvesdombon nagyon hasonló példány került elő honfoglaláskori temetőben. 50 A zala vári kőfaragóműhely kompozíciós elvei, formai megoldásai tehát a pogánykori magyar művészettel is belső kapcsolatot árulnak el. Az iráni—bizánci hatással megtermékenyült steppei ötvösség által olyan művészeti hagyomány élt a X—XI. századi Magyarországon, mely könnyen befogadhatóvá tette nálunk a részben ókeresz4G L. a 26. jegyzetet. 47 La basilica cli San Marco. Venezia, 1886. 43. (10. és 12. kép) 48 Petricioli, I.: Pojava romanicke skulpture u Dalmaciji. Zagreb, 1960. I. tábla 1. kép; XVI. tábla. 49 K o v a 1 o v s z k i J. : A szarvasi honfoglaláskori ezüst karperec. Folia Arcbaeologica XII, 1960. 173 —182. A szerző rámutat a szarvasi karperec griffszerű állatainak a kettlachi kultúrával való kapcsolatára is (174, 179). A karperec egyébként beosztását, állatábrázolását tekintve az esztergomi királyi kápolna oroszlános festett korongsorozata előképének is tekinthető s e kitűnő románkori műalkotásunknak a honfoglaláskori fémművességgel való kapcsolatát még kézzelfoghatóbbá teszi. (Vö. Entz G. : Az esztergomi királyi kápolna oroszlános festménye. Esztergom Evlapjai I, 1960. 5 — 9) 50 K o v a 1 o v s z k i J. : i. m. 178.
