Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 24. (Budapest,1964)
ENTZ GÉZA: XI. századi kőfaragó műhely Zalaváron
széles épület aránylag tekintélyes nagyságú. Valószínű azonban, hogy a hajót nyugat felé később meghosszabbították, mert az épület hosszúsága és szélessége közötti arány nem látszik eredetinek. 29 A nyilván mennyezetes templomban az ismert márványtöredékek alapján nagyjából rekonstruálható berendezés jól elképzelhető. A magas színvonalú kivitelt a királyi alapítás mellett a helyi történeti és művészeti hagyomány, a IX. századi szláv fejedelmi központ is magyarázza. Ez utóbbi indokolhatja a mocsárvidéki elhelyezést is, mely a többi bencés monostor hegyen történő felépítésével éles ellentétben áll. 30 Felmerül a kérdés, vajon vannak-e olyan hazai faragványok a XI. századból, melyek a határozottan körvonalazható zala váriakhoz kapcsolhatók? A jellegzetes szóles középrészű szalagfonatos megoldás igen közeli rokonát a székesfehérvári Szt. István-koporsón láthatjuk viszont. Mind az elrendezés, mind a középső széles sáv a zalavári példákkal azonos. A fehérvári kőtárban találunk egy töredéket, mely ugyancsak Zalavár felé utal. A keménymészkő faragvány alsó ferde síkjában szögletesen faragott asztragalosz-sor jelenik meg. Felette függőleges sáv, majd visszaugratott síkban hármas osztású szalagfonatos kördíszítés és két körének indítása látszik. A bal oldali alul enyhe csúcsban végződik. A körökben feltehetően állatábrázolások foglaltak helyet. A jobb oldaliban egy madár alsó teste és szárnyavége vehető ki. A körök közét erősen stilizált palmetta tölti ki, mely határozottan emlékeztet a zalavári palmettákra azzal a különbséggel, hogy a szélesen elnyúló kétkaréjos levél közé fenn háromkaréjos bimbószerű levél került. A faragvány kivitelének módja a zalavári mélyített, negatív domborművekkel tökéletesen egyezik. 31 Lényegében ugyané technika figyelhető meg Szt. István koporsóján is annál inkább, mivel ez mai díszítését egy római szarkofág át-, jobban mondva visszafaragásával nyerte. 32 Szakái Ernő szobrászművész érdeme, hogy 1902 őszén a fehérvári romterületen végzett munkája során felismerte, hogy a szóban forgó töredék a koporsó-fedél oldalának maradványa, sőt a koporsó egyik rövid oldalának jókora, két életfa közt keresztet ábrázoló darabját is sikerült a kőtárban megtalálnia. 33 Ezáltal a koporsó fedelének lényegi rekonstrukciója lehetségessé vált. így érthető, hogy a fedél oldaldarabja és a koporsó egyformán rokonságot árul el a zala vári faragvány okkal. Még egy sérült, de lényegében ép állapotú domborművet kell megemlítenem 29 A kétségtelenül egykorú pécsváradi templom hossza a falakkal együtt kereken 16 m, szélessége 9,5 m. Ezzel szemben a zalavári templomnak a Turco rajzról leolvasható 25 m hosszúsága és 10 m szélessége nagyon eltérő arány. A pécsváradi templom hajójának belső hosszúsága 10 m, a szentély belső hosszúsága 3,5 m. Zalaváron ugyané móretek 18 m és 3,8 m. 30 B o g y a y, T. : Die Bedeutung . . . 140. Pribina korának IX. századi zalavári templomépítkezéseivel kapcsolatban még a következőket jegyzem meg : Mint tudjuk, a Sz. Adorján templomot Liupram salzburgi érsek 850 után salzburgi mesterekkel építtette fel, mégpedig Pribina városában. A salzburgi dóm 1956 —1958 között folytatott ásatásaiból kiderült, hogy a 774-ben felszentelt első székesegyház háromhajós, kereszthajó nélküli bazilikája lombardiai jellegű volt. A 845-ben leégett dómot Liupram hozatta helyre. Vö. Fuhrmann, F. : Die Chorkrypta des romanischen Domes in Salzburg. Salzburg, 1962. 4—7. Kagyon valószínű, hog3^ az ott foglalkoztatott mesterek egy része közreműködhetett Zalaváron. A IX. században tehát ugyanúgy déli művészeti ösztönzések kerülhettek Zalavárra, mint a XI. században. 31 A kő száma 14. Méretei: hosszúsága 64 cm, szélessége 40 cm, vastagsági 20 cm. Lelőhelye a bazilika területe. L. Dercsényi D.:A székesfehérvári királyi bazilika. Budapest, 1943. 112. old., 78. kép. Szt. István koporsójáról az addigi irodalommal 1. uo. 105 — 110. 32 N a g y E. : A székesfehérvári István-koporsó keletkezése. Művészettörténeti Értesítő III, 1954. 101 — 106. 33 D e r c s é n y i D. : i. m. 124. A faragvány száma 93.
