Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 24. (Budapest,1964)

ENTZ GÉZA: XI. századi kőfaragó műhely Zalaváron

Lelőhelye: Zalavár községben került elő. Lantos Hilar helybeli tanító ajándékaként id. Fehér Géza szállította a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeumának gyűjteményébe 1951-ben. Leltári száma: 56.28.I.A. 11. Feliratos kő töredéke (23. kép). A szépen megdolgozott, keskeny, szalagszerű darab valaminő feliratot viselő, berakott, párkányszerű sáv részlete. A finoman vésett antikva betűk a szalagfonatos ajtószemöldök betűivel tartanak közeli rokonságot. A kő bal oldala egyszersmind e darab széle. A felirat két vékony, enyhén bevésett párhuzamos vonal közt helyezkedik el (UALP). A P betűnél a kő ferdén letört. A feliraton számos apró ráragadt vakolatnyom látszik. Anyaga: vöröses-zöldes ereket tartalmazó szürkésfehér márvány. Méretei: hosszúsága 34 cm, magassága 20 cm, vastagsága 6 cm. Lelőhelye: mint a 3. számú kőé. 12. Feliratos kő töredéke. Az előbbivel lényegében azonos kiképzésű és elrendezésű, az antikva betűk azonban durvábban vésettek. A felirat feltehetően egy latin szó részlete (VATVS), ahol az utolsó V és S betűk összekapcsolódnak. A felületen ugyancsak apró ráragadt vakolatnyomok vannak. Anyaga: szürkés márvány. Méretei: hosszúsága 35 cm, magassága 17 cm, vastagsága 5 cm. Lelőhelye: mint a 3. szánni kőé. Jelenleg a keszthelyi Múzeum kiállításán szerepel. 13. Rozettás kő töredéke (24. kép).

21 Barázdált hatszögű hálózatban hatszirmú rózsák jelennek meg. A szirmok részben egy-, részben háromosztásúak. A rózsa közepében a porzókat négyágú csillag jelzi. A rózsák bemélyített mezőben helyezkednek el. Köztük és a hálózat közötti részekben sok helyt vakolatmaradványok látszanak, melyek elég egyenletesen oszlanak el. A faragvány hátoldala durván nagyolt. A végtelen minta mindenütt törésfelületet mutat. A megmunkálás nagyon szép. Anyaga: fehér márvány. Méretei: hosszúsága 83 cm, magassága 56 cm, vastagsága 17 cm. Lelőhelye: Zalaapátiban a bencés apátságban padlóba volt beeresztve. Onnan került a keszthelyi Balatoni Múzeumba, a középkori kőtár kiállításába. 14. Oltárlap t ö r e d é k e .

22 A már eddig ismertetett faragványok széles szalagfonat alkotta körében könyvet tartó szárnyas sas látható. A kör mellett háromlevelű palmetta tölti ki a szalagok közét. A rekonstrukció szerint az egész oltárlapon öt, hurkokkal összekötött kör volt, melyekbe középen Krisztus, a széleken pedig a négy evangélista jelképe került. A meglevő töredék János evangélista sasát ábrázolja. A faragvány a legtöbb zalavári töredékhez viszonyítva vidékies színvonalú, hozzájuk mégis szorosan kapcsolódik. 21 Pv 6 c s e y V. : i. m. 68 ; A zalavári apátság története. 219, 438; Gerevich T. i. m. 10, 36. old. és CLXIV. tábla; Dercsényi D. : i. m. 99; Bogyay, T.: Die Bedeutung . . . 142, 143; Hampel J. : A régibb középkor emlékei . . . 49. és Keresztény emlékek . . . 509. 22 B o g y a y T. : Szent István korabeli oltár töredéke Zalavárról a Vasvármegvei Múzeumban/Dunántúli Szemle VIII, 1941. 88 — 93; Dercsényi D. : i. m. 98—99; Bogyay, T. : Die Bedeutung . . . 141. 8* 115