Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 24. (Budapest,1964)
KÁKOSY LÁSZLÓ: Megjegyzések a Totoes problémához
Királyi jellege nagyban növelte védőszerepének hatékonyságát. Ismeretes, hogy a királyi jelvények, elsősorban koronák milyen gyakoriak az amulettek között. 34 Tithoés a különböző ábrázolásokon mint triumfális istenség jelenik meg. Egy bécsi domborművön kígyót tipor le, mellette Athéna ill. Minerva áll, aki koszorút tart a feje fölé. 35 Félelmetes erejét még fokozták a szolgálatában álló démonok. Sauneron hívta fel a figyelmet egy a Brooklyn Museumban levő ábrázolásra, 36 ahol a szfinx felett hét embertestű, állatfejű démon látható. Az El-Kab-i, Edfu-i, Dendera-i hasonló reliefek 37 arra mutatnak, hogy a szfinx feje körül elhelyezkedő állatfejek ezekre a démonokra utalnak. Bonnet 38 említ egy ábrázolást, ahol a « varázslat » szfinx formájában jelenik meg. Felvetődik azonban a kérdés, mennyiben érvényesülnek az előbb tárgyalt vonások a budapesti ábrázoláson. A darab kétségtelenül eltér az istenség leggyakoribb ábrázolási formáitól. Ezt eléggé megmagyarázza, hogy a makedóniai Amphipolisban talált dombormű nyilvánvalóan nem Egyiptomban, hanem helyben vagy esetleg Kisázsiában, mindenképpen görög hagyományokat őrző műhelyben készült. Az istenség női feje nyilván görög hatás eredménye. Ennek ellenére szemmel látható, hogy a dombormű készítője igyekezett az egyiptomi istenség jellemző sajátosságait, attribútumait megtartani és a görög kifejezési formával összeegyeztetni, sőt bizonyos fokig még el is túlozza az ábrázolás groteszk vonásait. A kígyók nagy száma az egyiptomi előképek alapján nem indokolt. A skorpiók itt nyilván szintén vódőszerepet játszanak, növelik a istenség félelmetes hatalmát, amellyel az alvót fenyegető veszélyeket távoltarthatták. 39 A császárkorban, amikor a babonák és mágia soha nem látott méretekben terjedtek el az egész birodalomban, minden feltétel megvolt ahhoz, hogy ennek a titokzatos külsejű istenségnek a kultusza széles körben elterjedjen egész Egyiptomban, sőt annak határain túl is. 40 II. TUTU fi S TITHOÉS AMULETTEK Tutu—Tithoés nem tartozott azok közé az istenek közé, akiknek a kultusza a császárkorban csak a régi egyiptomi vallás utolsó fellegváraiban, a nagy templomokban mutatható ki. Ellenkezőleg, mint láttuk, tisztelete szerves része a korabeli élő vallásnak. Ez az új istenség, akinek alakja aránylag sokat megőrzött a régi egyiptomi vallás jellegzetességeiből is, a korabeli vallási igényeknek megfelelő lényénél fogva a legkülönbözőbb formák között részesült tiszteletben. A népi vallásban játszott szerepének egyik fontos bizonyítéka, hogy amulettek formájában is megjelenik. Tekintettel arra, hogy az istenséggel kapcsolatos kutatások a rendkívül értékes részleteredmények ellenére még meglehetősen kezdeti stádiumban vannak, véleményünk 34 Ld. Bonnet, H. : i. m. 395 és a különböző amulett katalógusokat. 35 N° 5077. Noll, Ft. : Römerzeitliebes Sphinxrelief mit griechischer Weihinschrift. Österr. Jahreshefte XLII, 1955. 68 — 69. Vö. Trajanus korabeli alexandriai érmet. (Picard, Ch.: Mon. Piot. L, 16. kép. 36 I. m. 276. sk. 37 Uo. 279. 38 I. m. 302. (Prisse : Hist, de l'art ég. alapján. IL 35. tábla). 39 A Metternich sztélé szerint Isist 7 skorpió kíséri. Sander Hansen, C. E. : Die Texte der Metternichstele. (Analecta Aegyptiaca VII) Kobenhavn, 1956. 35 skk. 40 Szfinxek tisztelete Pannónia Superior területén is kimutatható; a szombathelyi (Savaria) múzeum két szfinx tiszteletére állított oltárt őriz. Ezekről legújabban 1. Wessetzky, V. : Die Probleme des Isis-Kultes in Ober-Pannonién. Acta Archaeologica Hung. 11, 1959. 271; Wessetzky, V.: Die ägyptischen Kulte zur Römerzeit in Ungarn. Leiden, 1961. 36.
