Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 24. (Budapest,1964)
FREL, JIŘI: Két « arktos » fej és két kiegészítő adat
Annak a márványfejnek 7 újabb vizsgálata, amelyben egy, a Lémniához hasonlópheidiasi Athénát ismertem fel, 8 pontosabb következtetésekhez vezetett. Az ikonográfiái azonosítás vitathatatlan, de stíluskritikai meghatározása további finomításra szorul. 9 A kiindulópont tagadhatatlanul a pheidiasi hagyomány, azonban a kifejezés hangsúlyozása —- azt is mondhatnánk, hogy a törekvés a pillanatnyiság visszaadására — még a kézműves munkájában is egy későbbi korra utal. Ezt a következtetést egyébként a kivitel és a márvány megmunkálásának módja is alátámasztja. Egy valószínűleg az i. sz. I. század elején élt görög kézműves helyi eredetű márványt használt itt fel, hogy saját képességeihez mérten a klasszikus műveknek ezt a késői visszhangját elkészítse. Stílusát tekintve egy, a vatikáni Múzeumban őrzött Athénafejjel vethetjük össze, amelyet a restaurátorok egy hozzá nem tartozó torzóhoz illesztettek. 10 Lippold összegyűjtötte a fejnek néhány változatát, 11 és megállapította rokonságát Képhisodotos művészetével, hangsúlyozta azonban klasszicizáló jellegét. A fej valóban újattikai alkotás, amely szellemében hasonló a budapesti szoborhoz. B. Conticello nemrégen VI. Ptolemaios egy újabb portréját közölte, és ennek kapcsán ismét tanulmányozta ennek a lagida uralkodónak az ikonográfiáját. 12 Nem fogadta el meghatározásomat 13 egy másik budapesti fejre vonatkozólag, 14 amelyet egy másik ptolemaiosi portré másolatának tart; az utóbbinak három példányát már E. Pfuhl is említette. 15 A budapesti fej újabb vizsgálata meggyőzött arról, hog\ r Conticellónak igaza van. Véleményem szerint ugyanennek a portrénak létezik még egy ötödik másolata is, a Vatikáni Múzeum kristály maszkja, 16 amelyen ugyanezt a kerek arcot, keskeny szájat és szemformát látjuk viszont. A fentin kívül még egy másik szobrot is kapcsolatba hozhatunk a budapestivel, a lipcsei Karl Marx Egyetem Régészeti Intézetében őrzött kis fejet (5. kép). 17 A szobor kétségkívül alexandriai munka, 18 a hajat stukkóból mintázták hozzá a fejhez. Ez is egy Ptolemaios portréja, amely igen közel áll a budapestihez, azonban a túl nagy száj megkülönbözteti a III. Ptolemaiossal azonosított portrétól. — Végül még egy meghatározást vetnék fel a Lagida ikonográfiával kapcsolatban : egy másik budapesti fej 10 igen erősen emlékeztet IV. Ptolemaiosnak a Louvre-ban őrzött portréjára. 20 JIRÍ FREL tartozhatott, mort az új ásatáson előkerült egyik arktos-fejen ugyanannak a mesternek a kezét ismerte fel, aki a budapesti fejet is faragta (BCH 83, 1959. 595. old., 25. kép, alul a jobb oldali fej); a két fej azonos nézetű fényképe ezt eléggé bizonyítja (3. és 4. kép). 7 Vö. H e k 1 e r, A. : i. m. 154. old., 161. sz. 8 Yö. A Szépművészeti Múzeum Közleményei 20, 1962. 11 sk. 9 Vö. a méretek hasonlóságát, uo. 17. 10 Sala delle Muse, 533. "Katalog III. 1, 11. tábla, 101 sk. 12 Vö. Arehaeologia Classiea 14 (1962) 46 sk. 13 Ibid. 60. 14 Vö. Hekler, A. : i. m. 69. old., 58. sz; ASzépműv. Múz. Közleményei 20, 1962. 20 sk. 15 Vö. Jdl 45 (1930), 33, 35. old., 18 — 19. kép. Pfuhl, E. szerint a fej III. Ptolemaiost ábrázolja, ami nagyon is vitatható, tekintve, hogy egyéb, ettől eltérő portrékat azonosítottak ezzel a lagida uralkodóval; Conticello a nevet csak mint szokásos megjelölést használja. 16 Vö. Righetti, E.:Rend. Pont. Acc. 28 (1954-1955) 7. t. 1-2. képes 334. old. 17 R. Heidenreich, az Intézet igazgatója szíves engedélyével itt első ízben közöljük. 18 Durva szemcsés görög márvány; mag.: 12,5 cm; leltári szám nélkül ; lehet, hogy a SiegHn-gyűjteményből származik. 19 Vö. Hekler, A. : i. m. 68. old., 57. sz. 20 Vö. C harb onn e au X, J.: Mon. Piot 47 (1952) 112 sk., 13-14. kép. Vö. még Bonacasa, N.: Aimuario 21 — 2 (1959 — 60) 367 sk.
