Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 23. (Budapest 1963)

GARAS KLÁRA: Gaspare Diziani néhány ismeretlen műve Budapesten

G ASP A E E DIZIANI N É H Á N V IS M E R E T L E N M f V E B U D A P E S T E N Az utóbbi mintegy két évtizedben a velencei settecento iránti érdeklődés és a kutatás különösen megélénkült: az egymást követő kiállítások, a közzétett részleteredmények és összefoglaló kiadványok révén a XVIII. század velencei festészete a művészettörténet egyik legbővebben taglalt, legkedveltebb témája lett. Annak ellenére azonban, hogy a korszakra vonatkozó ismereteink alaposan kibővültek s a stílusfejlődés, az összefüggések bemutatását lényegében megoldottnak tekinthetjük, még korántsem mondhatjuk el, hogy a részletek tisztázásával, egyes mesterek munkásságának elemzésével is végeztünk volna. Megoldást váró feladatok, új megoldások még bőven adódnak: ezúttal, az ebbe a körbe kapcsolódó, hasonló jellegű vállalkozások után,

1 a XVIII. századi Velence egy eddig még ugyancsak nem kielégítően ismert festőjével, Gaspare Pizianival kívánunk foglalkozni, mindenekelőtt a budapesti Szépművészeti Múzeumban és budapesti magángyűjteményekben levő kevéssé ismert vagy teljesen ismeretlen miivéi kapcsán. A bellunói születésű (szül. 1689) festő a források tanúsága szerint először szülővárosában a jelentéktelen Antonio Lazzarininél, majd húszéves korától Velencében <Jregorio Lazzarininél s végül nevezetes honfitársánál. Sebastiano Riccinél tanult. 1717-től néhány évre Erős Ágost szász választófejedelem udvarába került. Jóllehet pályafutásának erről a mozzanatáról kortárs életrajzírói egyöntetűen megemlékeznek, szászországi tevékenységének nem maradt nyoma.

2 A drezdai munkák egy része dekoratív jellegű, részben a színházzal kapcsolatos alkotás lehetett, mint ahogy dekorációs megbízásnak tett eleget Diziani akkor is, midőn — Drezdából hazatérve Rómában Ottoboni kardinálisnak a S. Lorenzo in Damaso templomban « magnifico apparato »-t készített.

3 1720-ban azután már a velencei festőcéh tagja volt s körülbelül ettől az időtől fogva, 1767-ben bekövetkezett haláláig, szinte megszakítás nélkül Velencében élt, a város környékén maradt és a Terra Fermán dolgozott. Oltárképeket és mitológiai jeleneteket festett s freskókkal díszítette. — mint feljegyezték « con prestezza mirabile » — a Velence környéki palotákat. Köztiszteletben s különösen 1 Garas K. : Giovanni Antonio Pellegrini párizsi mennyezetképe. A Szépművészeti Múzeum Közleményei 21. 1962. 141; Garas, K. : Kin unbekanntes Hauptwerk Sebastiano Rieeis. Pantheon XX. 1962. 235. 2 Canal, Y. Da: Yita di Gregorio Lazzarini. (1732) Ed. Y. Mosebini, Venezia, 1809 ; L o n g h i, A. : Conrpendio délie vite dei pittori veneziani. Venezia, 1762 ; Zibaldon di memorie storiche appartenenti a professori délie belle arti del disegno 1738. Ms. 796, Bibîioteea del Seminario Patriarcale di Venezia. (Közölve : C o 1 e t t i, L. : Restauri c seoperti. Nuovi affresehi di Gasparo Diziani. Bollettino d'Arte XXVIII, 1935. 539). Diziani nemet országi tartózkodása alatt készülhetett az az 1 717-ből datált négy supraport is, «A négy vilagrész», amely a müncheni Residenz egyik 1 érmét díszítette s egyes adatok szerint a háború alatt elpusztult. (1) o n /. elli, C. : I pittori veneti del settecento. Firenze, 1957. 83.) :1 Zibaldone . . . 539.