Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 22. (Budapest 1963)

KATONA IMRE: Bruegel: Keresztelő János prédikációja

önként vállalt bűnbánat, vezeklés, külső és belső szenvedés állapotában, tehát a góti­kára jellemző módon ábrázolja őket. Bruegel alakjait valójában a vallási mezben jelentkező társadalmi problémák mozgatják. Egyesek indokolatlanul profanizálják alakjait és így vezetik le művésze­tének reneszánsz jellegét. Bruegel realizmusát azonban csak úgy közelíthetjük meg, ha feltárjuk az általa vallott és műveiben kifejeződő vallásos eszmék, valamint kora társadalmi-történeti valósága között az összefüggéseket. Erre a kapcsolatra fényt derít a kép előterébe állított, tenyeréből cigánnyal jósoltató Thomas Armenteros alakja is. Granvella félreállítása után (1564) Thomas Armenteros lett pármai Margit, a németalföldi helytartónő tanácsosa, egyike azoknak a politikusoknak, akik a zsar­nok hatalmat s az idegen befolyást személyesítették meg Németalföldön. Bruegel gyűlöletét és megvetését fejezi ki iránta, amikor úgy ábrázolja, hogy a Keresztelőtől elfordulva, a cigány jóslatára figyel, mintegy tőle akarván megtudni jövőjét. Érthető, hogy a XVII. század elején — tehát a szabadságharc leverését követő időszakban — készült másolatok egyrészéről tendenciózusan elhagyták ezt az eredeti képen jelentős helyen ábrázolt figurát. 7 , 8 A kép készítésének ideje 1566, a németalföldi szabadságküzdelmek első fordu­lójának egyik legkritikusabb éve. Ez év nyarán úgy tűnt, hogy az ellenállás vezéré­nek, Orániai Vilmosnak végre sikerül a nemesség ingadozó rétegeit megnyernie és széles tömegeket mozgósítania az egységes cselekvésre. A szegény, elsősorban jobbágy és plebejus rétegeket mozgósító kálvinista prédikátorok türelmetlensége azonban nem tette lehetővé az erők egyesítését, a közös ellenség elleni egységes fellépést. Az egyes osztályok és rétegek egymáshoz való közeledését és társadalmi cselekvését bénították a kálvinizmus predesztinációról szóló tanításai. Ezzel szemben a Zwingli és Kálvin tanításainak ellenhatásaként létrejött anabaptizmus kezdettől lehetővé tette a társadalmi mozgást, hirdette, hogy a jók és rosszak ellentéte nem antagonisz­tikus, mert a végítélet eljöveteléig mindenkinek módjában áll megtérnie ; kivéve egy egészen szűk réteget, az úgynevezett megtévesztőket, a papokat. Ezáltal az osz­tályok és a rétegek egymáshoz való közeledésének olyan normáját állította fel, amely mindenki számára elérhető, a bűnbánat és hitbeli meggyőződés révén. E sze­rint a jelenleg egymás ellen harcoló osztályok és rétegek közötti egység létrehozásához csak türelemre, időre és kitartó agitációra van szükség. E tanítások bár utópisztikusak voltak, mert feltételeztek bizonyos vallási egységet a társadalmi osztálykeretek felett, a németalföldi szabadságharc idejében mégis pozitív politikai hatást eredmé­nyezhettek, hiszen a szabadságharcban a fő kérdés a függetlenségért való harc, a közös ellenséggel szembeni egységes fellépés volt. Ezzel vált különösen időszerűvé az anabaptizmus ebben az időben és ezzel magyarázható, hogy vonzereje erősen megnövekedett. Különösen az anabaptizmus legradikálisabb irányzata, a melchioritiz­mus tört előre, mely az elmondottakon túl a társadalmi valóság megváltozását is ígérte. A Keresztelő János prédikációja a németalföldi szabadságharc körülményei közt különösen agitatív hatású volt, Bruegel Keresztelője hívja az embereket, a tár­sadalom minden rendű, rangú és nemzetiségű tagját, hogy álljanak a jók táborába, tegyenek vallást bűneikről és térjenek meg. Noha Bruegel elsősorban kora és országa problémáiról szól, mondanivalója mégis általánosabb érvényű, szavát mindenhol megértik, ahol a protestantizmus predesztinációs tanításai éket vernek a különböző osz­tályok, rétegek és nemzetiségek közé, s nehezítik a nemzeti erők összefogását, egysé­ges fellépését a szükséges történelmi helyzetekben. E tanítások iránti fogékonyság más­hol is meglelhető, ahol a nemzeti egység problémája, mint aktuális történelmi kérdés 78 A u n e r, M, : i. m. 116.

Next

/
Oldalképek
Tartalom