Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 22. (Budapest 1963)
KATONA IMRE: Bruegel: Keresztelő János prédikációja
Auner az anabaptizmust egységesnek és a münsteri katasztrófa után egyaránt opportunistának fogta fel, ezzel szemben a mozgalom ekkor már erősen differenciált, a vallás mögött meghúzódó társadalmi osztályok és rétegek érdekeinek megfelelően. Ezekről a korabeli vallásos, eretnekmozgalmakról írja Engels : «... Es amint a polgárság kezdettől megteremtette a maga mindenféle birtokain, semmi elismert rendhez nem tartozó városi plebejusokból, napszámosokból és mindenféle szolgaszemélyzetből összetevődő függelékét, a későbbi proletárság előfutárjait, úgy az eretnekség is már korán kettéválik egy polgári mérsékelt és egy plebejus forradalmi irányra, melyet a polgári eretnekek is lelkűkből utáltak.)) 1 ' 1 Igaz ugyan, hogy a münsteri katasztrófa után az egész mozgalom veszít radikalizmusából, azonban ekkor már határozottan kirajzolódik a mozgalom két ellentétes pólusa : kialakul az anabaptizmus opportunista irányzata, másfelől pedig a münzeri és a leydeni hagyományokat bizonyos fokig őrző és továbbvivő radikális, forradalmi szárnya. A két irányzat ellentétére jellemző, hogy a mérsékelt irányzat támadja és bírálja a mozgalom radikális csoportját, és elsősorban nézeteinek «eroszakos», vagyis forradalmi jellegét utasítja vissza. 32 A német parasztháború után a münzeri eszmék tovább éltek. A meg-megújuló belső zavargások, ellenséges támadások gyakorisága miatt — akárcsak a zsidóknak vagy az I. századbeli keresztényeknél — Németországban is feltámadt az apokalyptikus eszme. 33 Ennek egyik első és legkövetkezetesebb hirdetője a Münzer-tanítvány Hans Hut volt. Szerinte 1528 pünkösdjén a török —- mely már Németország határáig jutott — egy nagyszabású hadjáratban véglegesen megsemmisíti a hitetlenek birodalmát, őket kardélre hányja, és Isten parancsából csak a kisszámú anabaptistának kegyelmez. 31 Egy másik jóslat szerint — mely Badel Ágoston augsburgi lakostól ered — 1530 húsvétján fog bekövetkezni a török mindent elsöprő támadása. 3 * A következő chiliasta Melchior Hofmann volt, aki azt tanította, hogy az apokalypsisben leírt végpusztulás 1533-ban következik be. Ekkor jelennek meg a pusztítás angyalai és a hitetlenek, — akik nem akarnak áttérni — elnyerik méltó) büntetésüket. A pusztulás kiindiilópontja — az új Jeruzsálem — szerinte Strasbourg lesz. 38 Tehát, míg Münzernél a nagy világfordulat a hívek aktív közreműködésével jön létre, Hutnál és Hofmannál a döntő fordulatot nem a hívek, hanem Isten által vezényelt hatalmak, illetve lények hajtják végre. Hutnál az Isten által vezénj^elt hatalmat a török személyesíti meg, Hofmannál pedig Isten angyalai hajtják végre ezt a pusztítást. A világvég-várás a többi anabaptista irányzatnál is megtalálható különböző jelentőséggel és módon. 37 Münzer tanításai szerint a világfordulat első szakasza már a német parasztháborúkkal kezdetét vette. Itt Isten országának megvalósítása tulajdonképpen a társadalmi valóság forradalmi úton való átrendeződését jelenti. 31 Engels, Er. : i. m. 47. 32 Menn. Encvk. II. 785. -Schoo p s. II. J. : Vom Himmlischen Fleisch Christi. Tübingen, 1951. 37. — B a x, E. B. : Rise and Fall of the Anabaptists. London, 1903. 95. - Cornelius, C. A. : Geschichte des Münsterischen Aufruhrs. II. Leipzig, 1860. 75 és 282. — Ka wer au, P. : Melchior Ilofmann als religiöser Denker. Haarlem, 1954. Ml. II. 326-35. 33 Menn. Encvk. I. 557 — 558. 34 Menn. Encyk. II. 846 — 850. 35 C o r n e 1 i u s, C. A. : Geschichte des Münsterischen Aufruhrs in drei Büchern. Leipzig, 1855-1860. II. 251 — 252. ™ C o rn e 1 i u s, C. A. : i. m. II. 287-295. - Uo. II. 273 — 279. — Menn. Encyk. II. 785. 37 Menn. Encyk. I. 557-560.
