Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 22. (Budapest 1963)

BALOGH JOLÁN: Gótikus Szent János-fej Angliából

Szt. János-fej (26. kép) és a winchesteri katedrális fej-töredéke (25. kép)

7 között mutatkozó hasonlóság. A haj és szakáll vonalas stilizálása csaknem azonos mind a kettőn. A kapcsolat oly közeli, hogy közvetlen hatásra, talán műhely-összefüggésre lehet gondolni. A budapesti alabástrom fejen kívül ehhez az elsődleges típushoz tartozik a müncheni (21. kép), a hannoveri (22. kép), továbbá mint késői példány a piacenzai Szt. János-fej és a londoni Victoria and Albert Museum darabja (23. kép). Ez a sorrend egyszersmind időrendjüket is jelzi. Kérdés azonban, hogy ez a fejlődési sorrend hogyan rögzíthető évszámokkal. Theodor Müller a müncheni példányt Robert Waterton 1425 körül készült síremléke (Mathley, Yorks.) alapján 1430-ra keltezi. Más angliai szoborművek azonban, — mint például a lincolni katedrális királyszobra (1360—1380.; 18. kép),

8 a Grandisson elefántcsont-dombormű (London, British Museum; 17. kép)

9 Ker. Szt. Jánosa (XIV. század közepe) úgyis mint ikonográfiái előzmény a szent ábrázolásában, továbbá egy dekoratív fej (19. kép)

10 erősen stilizált hajzattal Beverleyben (Yorks.) az oltárszekrényen (1335), és a winchesteri töredék (XIV. század; 25. kép),

11 — még valamivel korábbi keltezést is lehetővé tesznek. Talán a századfordulón készülhetett a müncheni fej. Még korábbi a budapesti Szent János-fej, keletkezése körülbelül a XIV. század végére tehető, vagy esetleg még korábbra. A többi darabot mind a XV. század folyamán faragták : a század első felében a hannoveri fejet (ez azonban némileg eltér az alaptípustól a haj más stilizálásával), a század derekán a piacenzait, míg a század végén a londonit (23. kép). A sorozatban a legkevésbé stilizált és egyben a legrealisztikusabb a londoni fej. Ez a késői változat is elterjedhetett a kontinensen. Távoli hatása tükröződik a fából faragott tájói Szent János-fejen (Besztercebánya [Banska Bystrica], Városi Múzeum ; 24. kép),

12 jeléül annak, hogy az angol típus a középkori Magyarországon is ismert volt. A budapesti alabástrom Szt. János-fej — amennyire az eddig közzétett darabok alapján megállapítható —-, a fejlődés élén áll mind a korai készítési dátum, mind pedig művészi kvalitás tekintetében. Szigorú, kötött, vonalrendszerbe stilizált formái nagy kifejező erőt, szinte monumentális hatást sugároznak. A katedrálisszobrászat nagy hagyományai érződnek meg rajta. Éppen kiválóságánál, jellegzetességénél fogva remélhető, hogy a további kutatás •—•, elsősorban az angol —, még részletesebb stílus-összefüggéseket, sőt készítésének körülményeit, helyét és pontosabb idejét is felderítheti. BALOGH JOLÁN 7 P r i o r, E. S. — Gardner, A.: i. m. 360. 8 Stone, L. : i. m. 181. old., 13S. tábla. s Stone, L.: i. m. 173. old., 135. tábla. 10 S t on e, L. : i. m. 171. old., 131. tábla, 11 Prior. E. S. - Gardner, Â.: i. m. 360. 12 D i v a 1 d K. : Magyarország csúcsíveskori szárnyasoltárai. IT. Budapest, 1911. 6 — 7. (Eredetileg életnagyságú álló szoborhoz tartozhatott.) ; D i v a 1 d K. : A bányavárosok művészete. Magyar Művészet I. 1925. 268. (XV —XVI. század) ; Sourek, K. : Die Kunst in der Slowakei. Prag, 1939. 461. kép (1500 körül készült) ; Kamp is A. : Középkori faszobrászat Magyarországon. Budapest, 1940. 132, 301. (1515—1520 körül készült. Eredetileg nem Szent-János-ícj volt, hanem szobrot koronázott.) 10 Bulletin 22. 145