Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 21. (Budapest 1962)

PIGLER ANDOR: Megjegyzések németalföldi képmásokhoz

Művészi súlyra nézve valamennyi csoportarcképünk élén áll persze Van Dyck Házaspár képe (754. lelt. sz.), amelyen oly nagyszerűen egyesül a hieratikus szertartásosság és a meleg bensőség (41. kép). Az egyház tanításától kijelölt főhely itt is a férfié, de éppen ő az, aki a nézőt meggyőzi a szibillai tekintetű feleség lelki értékéről és sorsközösségükben domináló jelentőségéről. Közbevetőleg egy kivételes jelenségre is utalnunk kell. Ha közös képmező esetében a házaspár megörökítésének módja inkább az életkép felé tolódik, úgy ez könynyen járhat a férfi és a nő hagyományos helyének felcserélésével. Ezt a cselekménynek tett engedményt mutatja Rembrandt kettős portréja Drezdában, A művész és Saskia, s a Szépművészeti Múzeumban Abraham van den Tempel Előkelő házaspárja (1333. lelt. sz.) (43. kép). A szokásjog egykori létezéséről beszélnek azok a németalföldi egyes portrék, amelyeket minden nagy művészeti közgyűjtemény, így a Szépművészeti Múzeum is tucatszámra őriz. Ezek a képek — egyrészt férfiképmások jobb háromnegyed profilban, másrészt női képmások bal háromnegyed profilban — túlnyomórészt olyan festménypárokhoz tartoztak, amelyeknek másik tagja vagy elpusztult, vagy valamilyen oknál fogva messzire vetődött. Képtárak rendezésénél nemegyszer okoz nehézséget a sok, párját vesztett, jobbra forduló férfiképmás és balra forduló női képmás, beállításuk katonás egyöntetűségével. A képtár vagy kiállítás rendezője legfeljebb megállapítja ezt a nehézséget, de aligha gondol arra, hogy annak oka a németalföldi festészetben egykor oly általános szabályszerűségben rejlik. Ez utóbbinak felismerése nyomán nagy a valószínűsége annak, hogy a Szépművészeti Múzeum következő férfiképmásaihoz, amelyeknek ábrázoltja minden esetben jobbra fordul, eredetileg női párdarab tartozott, s az utóbbin a feleség viszont balra fordult. 53.401. lelt, sz. id. Frans Pourbus (?) ; 53.403. lelt. sz. Gortzius Geldorp (?) ; 289. lelt. sz. Holland festő, 1613-ból ; 245. lelt. sz. Adriáén Hanneman (?) ; 321. lelt. sz. Holland festő, XVII. sz. 1. fele ; 732. lelt. sz. Frans Luyckx (44. kép) ; 51.771. lelt. sz. Aelbert Cuyp (?) ; 218. lelt. sz. Nicolaes Maes (45. kép) ; 4306. lelt. sz. HoUand festő, XVII. sz. 2. fele. Hogy a szem elől vesztett női párdarabok utáni kutatás eredményes lehet, több biztató példa tanúsítja. Bartholomeus van der Heist 4316. lelt. sz. képének, Gideon de Wildt arcképének párdarabja a lyoni múzeumban van ; ugyané festő 51.2884. lelt. sz. férfiképmásának párdarabját Hofstede de Groot állítólag még ismerte ; ami Frans Hals 4158. lelt. sz. képét, egy fiatal férfi portréját illeti, Seymour Slive nemrégen szóbelileg közölte velünk, hogy megtalálta a hozzá tartozó női párdarabot. Ugyanígy a Szépművészeti Múzeum alább felsorolt, németalföldi női portréi, amelyeknek ábrázoltjai mind balra fordulnak, eredetileg, legalábbis túlnyomó részben párdarabhoz tartoztak, amelyen a férj jobbra fordultan jelent meg. 324. lelt. sz. Michiel van Miere veid műhelye ; 387. lelt. sz. Paulus Moreelse ; 53.470. lelt. sz. Nicolaes Eliasz ; 730. lelt. sz. Flamand festő, 1627-ből (46. kép) ; 240. lelt. sz. Thomas de Keyser ; 51.2887. lelt. sz. Cornelis Jonson van Ceulen (47. kép) ; 1334. lelt. sz. Anthonie Palamedesz ; 341. lelt. sz. Holland festő, XVII. sz. 2. negyede ;