Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 21. (Budapest 1962)
PIGLER ANDOR: Megjegyzések németalföldi képmásokhoz
hogy a korai németalföldi festők egyöntetűen az íratlan szabályhoz ragaszkodtak, akár tudatosan, akár a megszokásnak engedelmeskedve. Jellemző, hogy abban a tekintélyes mennyiségű reprodukciós anyagban, amely Max J. Friedländer összefoglaló művének tizennégy kötetét kíséri, 4 egyetlen olyan festmény sem akad, amely ellene szólna a fenti megállapításoknak. Minden idők legnagyszerűbb kettős képmásán Jan van Eyck olyan magától értetődéssel, az egyháztól és a hagyományoktól szentesített szokásjog alapján állította Giovanni Arnolfinit a főhelyre és a férfi baljára a feleséget, hogy E. Panofsky, aki rendkívül behatóan fejtegette a kép eszmei tartalmát és annak szertartásszerű jelentőségét, nem is tartotta szükségesnek megemlíteni ezt az alapvető fontosságú körülményt. 5 A XVII. század arcképfestői, vagy azok a nagy művészei, akik képmásfestéssel is foglalkoztak, sohasem vagy csak egészen kivételes esetben tértek el a kettősportrék vonatkozásában meggyökeresedett szokásjogtól. Rubens, Frans Hals, Paulus Moreelse, Thomas de Keyser, Rembrandt, Bartholomeus van der Heist, Gerard Terborch, Nicolaes Maes és sok másnak a példáját idézhetjük. Kivételek inkább akadnak Van Dyck kettősportréi között, mind a külön-külön festményen, mind a közös képmezőben megörökített házastársak beállításában. Ha az eddig elmondottak helyességét most a Szépművészeti Múzeum németalföldi képanyagán ellenőrizzük, ugyanarra az eredményre jutunk, mint az általános megfigyelések során. A következő párdarabokon mindenütt a férj kerül a heraldikai értelemben vett jobboldali képre : 374, 375. lelt. sz. Anthonis Mor : II. Fülöp és I. Mária ; 346, 348. lelt. sz. Nicolaes Neufchatel : Hendrik Pilgram és felesége ; 350, 358. lelt. sz. Nicolaes Neufchatel : Nürnbergi polgár és felesége ; 370, 372. lelt. sz. Gortzius Geldorp : Adriáén de Bruyn és felesége (36,37.kép) ; 742, 743. lelt. sz. Flamand festő, 1630 körül : Ismeretlen házaspár ; 214, 219. lelt. sz. Nicolaes Eliasz : Ismeretlen házaspár ; 403, 412. lelt. sz. Jacob Gerritsz. Cuyp : Ismeretlen házaspár (38, 39. kép) ; 233, 231. lelt. sz. Nicolaes Maes : Jacob Trip és felesége ; 1327, 1328. lelt. sz. Matthys Naiveu : Ismeretlen házaspár. Németalföldi származása miatt itt említjük Philippe de Champaignet ; névjelzéssel hitelesített portrépárja az egyetlen ilyennemű együttes a Szépművészeti Múzeum anyagában (727, 735. lelt. sz.), ahol a feleség jelenik meg a heraldikai jobboldalon, s a tekintélyes külsejű férfiú megelégszik a másodrangú elhelyezéssel. A közös kópmezőn ábrázolt házaspárok, illetve családok megörökítésében is, a férj és a feleség beállítását illetőleg, a szokásjog általános tiszteletben tartásáról tanúskodnak a Szépművészeti Múzeum németalföldi anyagának idevágó darabjai, úgymint : 3928. lelt. sz. Thomas de Keyser modorában ; 1290. lelt. sz. Jan Olis ; 746. lelt. sz. Cornelis de Vos (40. kép) ; 573. lelt. sz. Gonzales Coques (42. kép) ; 7110. lelt. sz. Theodor Boeyermans ; 4122. lelt. sz. Gillis van Tilborch ; 398. lelt. sz. Aelbert Cuyp ; 4286. lelt. sz. Jacob Ochtervelt. 4 Die altniederländische Malerei. 5 Jan van Eyck's Arnolfini Portrait. « The Burlington Magazine », LXIV. 1934. 117 — 127, továbbá: Early Netherlandish Painting, I. Cambridge, Mass., 1953.201—203.
